2021. Október
Update: az NNK után az újságírók is elvégezték feladatukat. Számos ismertető cikk jelent meg az ólomtérképek értelmezésével, a víztisztítók kiválasztásának fontosságával kapcsolatban.
2020. Október
A 42 oldalas hiánypótló összeállítás elsősorban szakemberek számára készült, az ólom munkacsoport közel 3 éves kutatási eredményeinek megállapításait, a megoldási lehetőségeket és azok kommunikációjához fontos üzeneteket tartalmazza. [1], [2]
A kérdés az, ki fogja ezt szakszerűen végezni?
Az útmutató által is felvázolt egészségkockázat végleges kizárása nem megy egyik napról a másikra, mint ahogyan a probléma ismertetése és az érintettek tájékoztatása sem kockázatmentes.
A tájékoztatási stratégiát a szakmai szempontok mellett a lakosság számára is elérhető és értelmezhető módon érdemes megtervezni.
A tájékoztatás szakszerűsége mellett az azonnal elérhető megoldás bemutatásával elkerülhető pl. a pánikhangulat, a felelős keresés vagy a tehetetlenség érzéséből következő probléma tagadás.
A nehezen kivitelezhető végleges megoldással szemben (csővezetékek cseréje) a víztisztító kisberendezések azonnali megoldást jelenthetnek.
A feltételes mód alkalmazása szándékos: a biztonságos megoldás kiválasztása olyan vízkémiai ismereteket igényel, amivel nem csak az érintett lakosság, de a víztisztítót forgalmazók többsége sem rendelkezik.[3]
Sajnos megalapozott az a félelem, hogy "a nem megfelelően kiválasztott víztisztító okozta vízminőség romlás nagyobb kockázattal jár, mint a kezeletlen vízben lévő szennyezés". [4]
Hiába lelhető fel az NNK honlapján a tanúsított víztisztítók listája, ha az érintettekhez nem jut el az információ, és/vagy nincs annyi vízkémiai ismeretük, hogy megértsék ennek jelentőségét.
(Pl. a magyar piacon is megjelentek a hamisított, „után gyártott” kerámiabetétes víztisztítók, rendkívül agresszív marketinggel támogatva, és azok a "szakértők" is, akik interneten árulnak mindenre megfelelő víztisztítót.) [3]
A tájékoztatásban részt vevőknek fontos szerepe van, ezzel egyidejűleg a felelősség is vitathatatlan.
Sürgető a víztisztítók forgalmazásában érdekelt szereplők szakmai felkészítése, hogy korrekt tájékoztatással segítsék, ne pedig elbizonytalanítsák a megoldást keresőket. [5]
Nem várható el, hogy minden érintett magánember naprakészen tájékozódjon a legújabb vízkezelési technológiákkal kapcsolatban, de az fontos, hogy legalább a szakértőként nyilatkozók "képben legyenek".
Az is nehezen képzelhető el, hogy a lakosság olyan szinten ismerje a vízkémiát, ami szükséges a megfelelő víztisztító kiválasztásához, de a körültekintő tájékozódás fontossága talán számukra is értelmezhető és ezért fontos kommunikációs üzenet.
A módszertani útmutató elsősorban a szakembereknek nyújt segítséget. Az első 6 fejezet az alapvető tudnivalókat és a főbb üzeneteket tartalmazza.
A VII. fejezet részletesebb szakmai háttéranyag azoknak, akik egy-egy téma iránt érdeklődnek és az alkalmazott módszertant, szakirodalmi hátteret is szeretnék megismerni.
"Az ivóvíz általi ólombevitel a fogyasztó tudatos döntésével jelentősen csökkenthető, így a téma szempontjából a lakosság tájékoztatása kiemelt jelentőségű. Emiatt a Munkacsoport egyik fő célja a lakossági tájékoztató anyagok fejlesztése és minél szélesebb körű elérhetővé tétele volt."
Úgy érzem, az első célkitűzést ennek a kiadványnak sikerült teljesíteni.
Hiánypótló, ami valódi segítség lehet orvosok, ápolók, gyerekintézményekben dolgozók számára és a -biztonságos megoldás megtalálását segíteni szándékozó - víztisztítót forgalmazók részére is.
Hasznos azok számára is, akik valós képet szeretnének kapni a csapból folyó víz minőségével kapcsolatban.
Magyarországon bárhol biztosítható az ólommentes, egészséges ivóvíz a vezetékes vízből!
Jó lenne, ha ez nem a kommunikáción "bukna el". [b]
A tájékoztatásnak, az ismeret terjesztésnek minden eddiginél fontosabb a szerepe.
Szakszerű kommunikációval a jelenlegi rendszerben lévő bizonytalanságok, anomáliák teljes mértékben kiküszöbölhetők.[a]
A szakhatóság a feladatát elvégezte. A tájékozódás felelőssége a vízfogyasztóé. A kérdés az, ki fog szakszerűen tájékoztatni?
Kiemelések az NNK „Módszertani útmutató az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos lakossági tájékoztatáshoz 3.verzió” megállapításai közül.
ábra: Nyitott Laboratórium" programból származó csapnyitási (RDT) minták ólomtartalma az épületkor bontásában [28.o]
[1] Érintett családok:
„A fővárosi épületek 8%-a a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon magas kockázatú, 17%-a magas kockázatú, 64%-a közepes kockázatú, 7%-a alacsony kockázatú és 3%-a nagyon alacsony kockázatú lett. A fővárosban legalább magas kockázatú épület-tömbben, kb. 50.000 épületben, kb. 620.000 fő él. Az 5000 fő feletti települések városrészeiben fekvő épületek 0,5%-a a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon magas kockázatú lett, míg 2%-a magas, 4%-a közepes, 23%-a alacsony és 70%-a nagyon alacsony kockázat besorolást kapott. Az 5000 fő feletti településeken legalább magas kockázatú épülettömbben kb. 134.000 fő él, kb. 32.000 épületben” [26.o.]
„Tapasztalataink alapján megerősítést nyert, hogy a régi, 1945 előtti épületek a leginkább kockázatosak az ivóvízbe oldódó ólom szempontjából, de pusztán az épületkor ismerete nem elég a pontos kockázat megítéléséhez. Szintén jól látszik, hogy az ivóvíz ólomtartalma egy épületen belül igen változatos lehet, egy mintavételi pont (pl. lakás) nem jellemzi az egész épületet. Egy épület érintettségét alapos kockázatértékeléssel és szükség esetén jól megtervezett vizsgálatokkal lehet megfelelően megítélni, ehhez nyújt segítséget a projekt keretein belül elkészített „Módszertan az épületeken belüli ivóvízhálózat ólomforrásainak felderítésére, kockázatfelmérésére” c. dokumentum 2. verziója.” [41.o]
[2] Egészséghatások
„Az újabb kutatások alapján gyermekek esetén biztonságosnak mondható vérólomszint nincsen, így az ólom bevitelét minden forrásból minimalizálni kell. A szervezetbe bejutó ólom akár hosszú időn át raktározódhat a csontokban, ahonnan például várandósság során vagy szoptatáskor a kalciummal együtt felszabadulhat, és a véráramba juthat…
Az ólomexpozíció szempontjából a káros egészséghatások tekintetében érzékeny csoportok a gyermekek és a szülőképes korú nők. Több kutatás kimutatta a csapvíz ólomtartalmának és a vérólomszintnek, valamint az ólom káros hatásainak összefüggését. Az ivóvíz általi ólombevitel hosszú távú, kis dózisú ólombevitelt jelenthet, így leginkább a gyermekek mentális fejlődésére gyakorolt káros hatások emelhetők ki.” [15.o.]
„Bármilyen úton bevitt ólom káros egészséghatása a vér ólomtartalmán keresztül érvényesül, így ezzel van összefüggésben. Több kutatás is vizsgálta az ivóvíz ólomtartalmának és a vérólomszintnek az összefüggését, az eredmények alapján a csapvíz általi ólombevitel mértéke a vérólomszintet növeli. Az ivóvíz általi ólombevitel esetén alacsony szintű, hosszan tartó krónikus hatásokkal kell foglalkozni, akut ólommérgezés ennél a beviteli útnál nem jellemző.
Az ólom sokféle toxikus hatást kifejthet gyermekeknél és a felnőtteknél egyaránt, gyakorlatilag a test minden szervrendszerét érintheti, az emberi szervezet számára nem esszenciális. Az ólom káros hatásaival leginkább érintett szervek a központi és perifériás idegrendszer, a szív- és érrendszeri, a gyomor-bélrendszeri, vese-, endokrin-, immun- és valamint hematológiai rendszerek. Mára bebizonyosodott, hogy azok az expozíciós szintek, amelyek nem okoznak nyilvánvaló tüneteket és korábban biztonságosnak tekintették, a károsodások széles spektrumát okozzák a gyermekeknél, úgymint a kognitív képességek és koncentrációképesség csökkenését, viselkedészavarokat, diszlexiát, figyelemhiányos rendellenességeket, magas vérnyomást, vesekárosodást, az immunrendszer és reproduktív szervek károsodását. Ezek a hatások többnyire tartósak és visszafordíthatatlanok. Az ólom már viszonylag kis vérólomszint mellett is káros lehet az emberi, elsősorban a kisgyermekek egészségére, perzisztens, idővel felhalmozódhat a testben, így nincs biztonságosnak tekinthető koncentrációja. Az ólom káros hatásai egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, cink) pótlásával mérsékelhetők.
Az irodalmi adatok alapján az ivóvíz általi ólombevitel tekintetében a várandós nők és kisgyermekek tekinthetők érzékeny csoportnak.” [38.o.]
”Összefoglalva megállapítható a tünetek és elváltozások néhány kivétellel nagyobb arányban fordulnak elő azon iskolákban, amelyek magasabb ólomkockázatúnak minősített területen helyezkednek el. Mivel az esetszámok egyes kategóriákban igen alacsonyak voltak, az különbségek statisztikailag nem szignifikánsak. Jelen eredmények alapján érdemes lenne hasonló elemzést elvégezni nagyobb tanulószámot tartalmazó adatbázison, lehetőleg a teljes országos adatbázison. [39.o.]
[3] Megoldási lehetőségek:
„Az ivóvíz ólomtartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek teljes felújítása jelenti a végleges megoldást, de ennek megvalósításáig a fogyasztók egészségterhének csökkentésére különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jöhetnek, pl. a különböző ivóvíz utótisztító kisberendezések (továbbiakban: ivóvíztisztító kisberendezések vagy termékek) alkalmazása.” [10.o.]
„Az eredmények alapján a vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz ólom koncentrációjának jelentős csökkentésére, egyes típusok az ólomtartalom teljes eltávolítására is. Nem minden típus volt alkalmas arra, hogy nagy ólomkoncentrációjú csapvíz ólomtartalmát is biztonságos, határérték alá csökkentse a vizsgálati időszak végéig. A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó berendezés) volt, amelynél nem jelentkezett kedvezőtlen változás a csapvízben, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és a szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek kisebb-nagyobb mértékben: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása volt tapasztalható.” [11.o]
„Fontos kihangsúlyozni, hogy az ivóvíztisztító kisberendezések engedélykötelesek, alkalmazásuk közegészségügyi kockázattal is járhat, amely kockázatok a helyes üzemeltetéssel és karbantartással csökkenthetők. Ki kell emelni, hogy nem minden víztisztító kisberendezés alkalmas a csapvíz ólomtartalmának megfelelő mértékű és biztonságos csökkentésére. Érdemes az NNK által vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések közül választani.” [12.o.]
[4] Nem megfelelő víztisztító választás kockázatai:
„A nitrit megjelenésének kockázatát az NNK laboratóriumi vizsgálatai is több kisberendezés esetében alátámasztották. A nitrit elsősorban a kisgyermekek tekintetében jelent egészségkockázatot. Szintén kockázatot jelenthet egyes típusok esetén a szervetlen ion tartalom, azon belül is az emberi szervezet számára fontos kalcium és magnézium tartalomra utaló összes keménység túlzott csökkenése. További közegészségügyi kockázatot jelenthet az ezüstözött aktívszénből vagy gyantából kioldódó ezüst tartalom, elsősorban a kisgyermekek tekintetében.” [31.o]
[5] Nem megfelelő tájékoztatás kockázatai (forgalmazó felelőségi körébe tartozó)
„A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus) volt, amelynél nem okozott kedvezőtlen változást a csapvíz minőségében a vizsgált paraméterek tekintetében, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása volt tapasztalható. A kockázatok megfelelő üzemeltetéssel csökkenthetők, illetve megelőzhetők.”
„Az ólomeltávolítási hatékonyságot termékenként vagy termékcsaládonként egyedileg szükséges értékelni, ehhez szükségesnek tartjuk egy vizsgálati módszertan kidolgozását, amely alapján az ólomeltávolítási hatékonyság a továbbiakban más termékeknél is értékelhető. Emellett az ivóvíz ólomtartalmának csökkentésében igazoltan hatékonyan működő termékek jelölésére javasolt kidolgozni egy lehetséges (pl. védjegy) rendszert.” [34.o.]
A kiemelések és a felhasznált kép az NNK <Módszertani útmutató az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos lakossági tájékoztatáshoz> dokumentumból valók, megfelelő oldalhivatkozással.
