Ha bárkit kritika nélkül arra buzdítunk, igyon csapvizet, ezzel a felhívással azt várjuk el, hogy a környezetünkben minden csapból ivóvíz minőségű víz folyjon. 

Szerintem ideje lecserélni a régi szlogeneket, és tabuk nélkül beszélni a vízminőségről!
Beszélni arról, hogy miért gondoljuk még mindig azt, hogy a WC-t is ivóvíz minőségű vízzel kellene öblítenünk.

A vezetékes víz 97%-a nem ivóvíz célú felhasználás. Erre a célra a vezetékes víz túl jó minőségű, de a 3%-ra lehet, hogy nem elég jó!

A vezetékes vizet a csomagolt vízzel ár szempontjából nem érdemes összehasonlítani. A két "víznek" nem ugyanaz a felhasználási célja, így értelem szerűen a fogyasztó részéről elvárt minősége sem.

Szerintem nem az a környezet tudatos magatartás, ha a 97% vízminőségtől is az élelmiszer minőséget várjuk el a fogyasztóhelyen!  Vagy a WC-t is ivóvízzel kellene öblíteni? 

Néhány gondolat a teljesség igénye nélkül:

• Érdemes tisztázni azt, hogy a vezetékes víz feladóhelyi és fogyasztóhelyi vízminősége nem ugyanaz.
• A fogyasztóhelyen lévő vezetékes víz szükségszerűen tartalmaz klórt, klórszármazékokat, és a vezetékek, szerelvények állapotától függően egyéb szennyezőket (fémek, azbesztszemcsék, műanyag részecskék, ciszták, lebegő anyagok stb.). 
• Vannak, akik érzékenyek a klór és klórszármazékokra, és nem "sznobságból" nem tudják meginni a csapvizet.
• A vezetékes vízben lévő "másodlagos szennyezők" közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom a víz érzékszervi tulajdonságát nem befolyásolja, csak műszeres vizsgálatokkal mutatható ki.
• A csomagolt víz ellenőrzött, élelmiszer minőségű, biztosan nem tartalmaz szabad aktív klórt és egyéb ízt rontó idegen anyagokat. Ugyanez nem mondható el minden fogyasztóhelyen a vezetékes vízről.

A csomagolt vizet előállítók jogos fogyasztói igényt szolgálnak ki: ellenőrzött, állandó minőségű ivóvizet kínálnak olyan helyeken is, ahol az nem biztosított.

A környezet tudatos hozzáállás nem az, ha kritika nélkül minden csapból folyó víztől elvárjuk az ivóvíz minőséget, és mindenkit a csapvíz ivásra buzdítunk.

A gazdaságos, környezetkímélő megoldás az lenne, ha az ivóvizet a felhasználóhelyen állítanánk elő - csak a szükséges mennyiségben.

Ez MEGBÍZHATÓ és MEGFELELŐ (a csapvíz paramétereihez és szennyezőihez, a fogyasztói elvárásokhoz igazított) háztartási ivóvíz tisztítóval megoldható.

Miért nem tudunk erről?
Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, szerintem a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) megfelelő (hiteles) tájékozódási pontok hiányában is kereshető.

A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem a magyar vezetékes vizek problémáját oldja meg: használata vagy nem indokolt vagy a magyar vezetékes víz másodlagos szennyezői közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom eltávolítására nem alkalmas.

Az ólom eltávolítási hatékonyság és megbízhatóság vizsgálata pl. nem része a jelenlegi forgalmazási engedélyezési protokollnak, így előfordulhat az is, hogy a megvásárolt víztisztító nemhogy nem javít, de inkább ront a víz kémiai minőségén.
Még akkor is, ha az érzékszervi tulajdonságai a szűrt víznek jobbak.

A szakemberek többsége szerint még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben), mint a rossz víztisztító választás miatt a vízminőség romlás.
Ennek egészségkockázata a jelenlegi forgalmazási gyakorlat miatt sokkal nagyobb, mint a másodlagos szennyezőké (ezzel egyetértek).

Remélem, egyre több olyan magyar vízfogyasztó van, aki megérti azt, hogy a vezetékes víz minőségét nem érdemes a 3% felhasználáshoz vízmű szinten, "központilag" javítani. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb eljutnak a valódi és hasznos információk is a fogyasztókhoz, és felelősen tudnak dönteni vízminőségükkel kapcsolatban.

Beszéljünk tabuk nélkül a vízminőségről és a reális megoldásokról! Mindannyiunk érdekében!

Frissítés: 
Az NNK 2018-ban indított, fogyasztóhelyen mérhető ivóvíz minőséggel kapcsolatos vizsgálati eredményei 2019 októbertől publikusak.
Ezzel - reményeim szerint - új fejezet nyílik, és folytatódhat az az örvendetes tendencia, ami a projekt indulása óta tapasztalható. A vízminőséggel kapcsolatos őszinte, lakossági elvárásokat tükröző kommunikáció, melynek fontos része a vízfogyasztó felelősségének tudatosítása, a megoldások ismertetése, és ezzel együtt a tudatos fogyasztói döntés lehetőségének megteremtése.  

A vízhálózat felújításának szükségessége kétségtelen, de nem megy varázsütésre. Mindaddig, míg a hálózat korszerűsítése megtörténik, az NNK által tanúsított víztisztítókkal biztosítható a vízfogyasztók által elvárt kiváló minőségű, azaz egészséges és jó ízű ivóvíz.

A szakhatóság a munkát elvégezte. A tájékozódás lehetősége adott. A kérdés az, eljut-e a megfelelő üzenet a fogyasztóhoz is…

Azari Katalin vegyészmérnök (1990 BME)
Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium