A visszagyűjtendő flakonok jó részét le sem kellene gyártani!
A műanyag flakonok visszagyűjtése és az újrahasznosítás mellett a szemlélet formálás, a fogyasztói szokások megváltoztatása is jelentős eredményt hozhat fenntarthatósági szempontból.
Ha a vízminőségről és víztisztítókról szóló tájékoztatás teljes körű és a fogyasztó szempontjából releváns információkat tartalmazó lenne, a fogyasztók zöme nem az ásványvizet választaná a csapvíz helyett - indirekt módon ez derül ki a Xylem „State of Water” nyári felmérésének sajtónyilvános statisztikai jellemzőiből*.
A válaszadók többsége nem iszik csapvizet, az ok túlnyomóan a csapvíz esztétikai (érzékszervi és fizikai) tulajdonságaira vezethető vissza. A csapvíz ivóvíz célú fogyasztását mellőzők közül a többség a csapvíz mellékízével és szagával nincs megelégedve; kevesebb, mint a fele választja azért az ásványvizet, mert azt egészségesebbnek tartja. Meggyőződésem az, hogy ha lenne megfelelő információja, a fogyasztók többsége a POU víztisztítást választaná a csomagolt víz helyett, miközben jelenleg ez az arány alig 15%.
A felmérésből számomra az is kiolvasható, hogy megfelelő kommunikációval a csomagolt víz felhasználás azonnal és jelentősen csökkenthető lenne anélkül, hogy a vízfelhasználó úgy érezné, bármiben is kompromisszumot kell kötnie.
Magyarországon minimális azoknak a fogyasztóhelyeknek a száma, ahol a vezetékes víz nem elég jó ahhoz, hogy az ivóvízzel szembeni bármely fogyasztói elvárás biztosítható legyen megfelelő víztisztítóval és azt kiegészítő extra funkciót is biztosító megoldásokkal. Ezt a Vízkutató Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium vizsgálatai és több évtizedes ivóvíz tanácsadói tapasztalatom is alátámasztja.
Ha a flakonok környezet terhelése kapcsán nem csak a visszagyűjtés megszervezésére irányulna a figyelem, hanem a környezetkímélő, gazdaságos, kompromisszum mentes megoldások bemutatására is, a végeredmény sokkal látványosabb lehetne! Egy jól megválasztott ivóvíz tisztító minimum 500 flakonnal kevesebb környezet terhelést jelent évente! Nem csak a flakon maga, a szállítás, begyűjtés terhei is csökkennének, ha a palackozott víz helyett az adott fogyasztóhelyre megfelelő (azaz biztonságos, megbízható) víztisztítóval biztosítanák az ivóvizet.
.
Változtassunk! Mikor, ha nem most?
Már magyarországi forgalmazásban is vannak megbízható, biztonságos ivóvíz tisztítók, pl. a Doulton laboratóriumi és mérnöki tanácsadással is támogatott képviselete garancia a megbízható működésre, a megfelelő fogyasztói tájékoztatásra háztartásokban, munkahelyeken, közösségekben egyaránt.
A HoReCa szektort követően már a munkahelyek számára is elérhetők azok a vezetékes "vízkoncepciók", melyek révén biztosítható a tisztított csapvíz higiénikus adagolása (személyre szabott kulacsokba is). A vízkoncepciót kínálók felkészültek az azonnali szénsavas, hűtött vagy meleg víz szolgáltatására és exkluzív kiszerelésére is. Mindezt környezet terhelő csomagolóanyag és szállítás nélkül biztosítják, az esetek egy részében kémiai vízminőség garanciával, karbantartási szolgáltatásokkal.
Ne a visszaváltást szervezd, gondolkodj másképp az ivóvízről és változtass!
Az optimális ivóvíz portfólió kialakításához laboratóriumi vizsgálati háttérrel, az 5/2023 (I.12.) ivóvíz rendelet szerinti kockázat értékeléssel és ivóvíz tanácsadással is állunk rendelkezésre, ha az ivóvíz biztosítása kapcsán is fontos a fenntarthatóság!
Az ólom súlyosan egészségkárosító, különösen a kisgyerekek idegrendszeri fejlődésére veszélyes.
"...az épületeken belüli rendszeres vízvizsgálat - egyes speciális esetektől eltekintve - jelenleg nem előírás. ...az új ólomra vonatkozó határértéket 2036. január 12-ig kell biztosítani..." NNK, [a]
Hiába mérjük, tudjuk; azt tapasztaljuk, hogy a cselekvés legtöbbször elmarad. Az ólomszennyező forrás feltárása nem történik meg. Az érintettek általában megnyugszanak egy későbbi (nagyon könnyen kivitelezhető) fals negatív minta vizsgálati eredményével... Eközben civil csoportok bölcsődéseknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak kritika nélkül tartanak "igyunk csapvizet" népszerűsítő előadást környezetvédelmi megfontolásokból. (Egy-egy ilyen érzékenyítő előadás támogatási költsége több, mint az ólomszennyezett víz kiváltása pl. biztonságos tisztítása környezetkímélő módon.)
Az ólom súlyosan egészségkárosító, különösen a kisgyerekek idegrendszeri fejlődésére veszélyes. [6]
Az amerikai HBBF [1] szerint a legújabb (2020.12.22) EPA szabályozás többek között azért nem védi kellően a kisgyerekeket a csapvíz általi ólomexpozíció okozta károsodástól [4], mert túl hosszú az a türelmi idő, amit biztosít a kötelező teljesítésig, és egyébként is túl megengedő a határérték. A szabályozás nem kevésbé szigorú, mint az EU (2020.12.15) új direktívája, ami 2036.01.12-ig ad "haladékot".
A HBBF célzott, statisztikailag értelmezhető és reprezentatív felmérése szerint az ivóvízben lévő legkisebb kimutatható ólomszennyezés is vérólomszint növekedést eredményez!
Célzott vizsgálatokkal is bizonyított az a tény, hogy nincsen olyan határérték, ami alatt gyerekek számára ne lenne káros az ólomszennyezés az ivóvízben.
Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert Magyarországon a 10ppb határértékhez való hasonlítás az értékelés alapja. 1-1 vizsgálat értelmezésekor - véleményem szerint- hibát követ el az, aki csupán ehhez a jelenlegi 10ppb [mikrogramm/l] cselekvési határértékhez hasonlítja az eredményt, és jut téves konklúzióra. Még nagyobb a probléma akkor, ha a mintavétel sem volt körültekintő, és a mintavételezés hibája miatt születtek fals negatív mérési eredmények.
A HBBF tanulmánya kimondottan az ivóvíz általi ólombevitelt, és annak hatásait vizsgálta. A vizsgálati eredmények alapján kritikával illeti a jelenlegi szabályozásokban meghatározott cselekvési határértékeket. Az alábbi táblázat azért tanulságos, mert a HBBF 6%-os érintettségnél is kiadta a vészjelzést, és türelmetlenségének adott hangot [4], nálunk ennél nagyobb mértékű és arányú ólomszennyezés esetén sem történt még tájékoztatás sem!
Pl. Wekerlén az NNK mérési eredmények alapján [7] a háztartások több, mint 30%-ában lényegesen magasabb volt az ólomszennyezés, mint 10ppb! A vizsgált gyerekintézményekben többszörös határérték túllépést mértek a vélelmezett szennyezőforrás (ólomcsövek) cseréjét követően is.
a HBBF[1] felmérés egyik összefoglaló táblázata
A téma iránti közömbösség és az ebből adódó nem megfelelő tájékoztatás azért fájó, mert a vezetékes víz ólomszennyezése "tudatos fogyasztói magatartással" teljes mértékig kiküszöbölhető.
Csakhogy
a szülők zöme nem is sejti azt, hogy gyermeke érintett, mint ahogyan azt sem, hogy mit jelent az a mondat a gyakorlatban, hogy a szolgáltató csak a vízóráig felel a víz minőségéért.
Az új EU direktíva ráirányítja a figyelmet az ivóvíz általi ólomexpozíció súlyosságára azzal, hogy a jelenlegi cselekvési(!) határértéket 5ppb-re módosítja és ezt a fogyasztói (!) csapból vett mintából kell vizsgálni. A szabályozás gyenge pontja (a gyermekek egészsége szempontjából) itt is a végtelennek tűnő teljesítési határidő. Az új szabályozásnak nyilván nem a szankcionálás a célja. Ez magyarázhatja a szigorúbb határérték bevezetésére adott hosszú türelmi időt. A türelmi idő viszont nem lehet hivatkozási alapja az elmaradt tájékoztatásnak! Nem lehet magyarázat arra, hogy a tájékoztatás, az edukáció, a megoldáskeresés, segítségnyújtás miért késik!
A csapvíz ólomszennyezése által okozott egészségkárosodás 2036 január 12-ig is ugyanolyan visszafordíthatatlan, mint azt követően...
A Vízkémia laborba beérkező gyermekintézményekből származó minták vizsgálatai kapcsán többször szembesülünk azzal, hogy a mérési eredményből következő "cselekvés" elmarad.
Az esetek zömében a megrendelő nem érdekelt abban, hogy az eredmények kiderüljenek, az esetleges szennyezőforrást feltárják, és ennek megfelelően gondoskodjanak a megoldásról. Általában történik egy másik mintavétel, amit lehet úgy kivitelezni, hogy a mintában az ólomszennyezés ne legyen kimutatható (fals negatív minta).
Vízminőséghez nem értő civil aktivisták bölcsődéseknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak tartanak "igyunk csapvizet" népszerűsítő előadást olyan intézményekben is, ahol a gyerekeknek más forrásból kellene egészséges ivóvizet biztosítani.
Miközben a csapvíz fogyasztás népszerűsítése divatos tevékenység [5], sajnálatos, hogy ugyanez nem mondható el pl. a körültekintő monitorozás propagálására. Ez napjainkban különösen aktuális, hiszen az intézmények részleges lezárása kapcsán joggal feltételezhető, hogy a vízforgalom jelentős csökkenése a vízben mérhető ólomszennyezés növekedését eredményezi.
Kértem az NNK válaszát arra, hogy ellenőrizték-e a kritikus gyermekintézmények vízhálózatát; kinek a feladata az ellenőrzés eredményéből következő tájékoztatás, a megoldásról való gondoskodás, az egészséges ivóvíz biztosításának ellenőrzése. A válasz nem nyugtatott meg.[a]
Úgy látom, jelenleg ennek a kérdésnek nincsen felelőse. Azokban a gyerekintézményekben, ahol az ivóvízben a zéró [azaz nem kimutatható] ólomszennyezés az egyedüli elfogadható érték, a gyerekek információ hiány miatt ólomszennyezett vizet isznak...
Semmit sem kell kitalálni. Az interneten számos amerikai szervezet ismertető, tájékoztató anyaga elérhető.
Amennyiben szükséges, a hazai helyzet adaptálásához, az anyagok fordításának szakmai lektorálásához felajánlom segítségemet. [megoldási javaslat]
Azari Katalin vegyészmérnök Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
[6] The Health Threats from Lead in Tap Water ˇ"The EPA’s Maximum Contaminant LevelGoalfor lead is 0 ppb—in other words, EPA admits that the only safe level of lead is zero. Lead is a potent irreversible neurotoxin. EPA and public health experts ranging from theCenters for Disease Control and Preventionto theWorld Health Organization(WHO) and theAmerican Academy of Pediatricshave found that there is no safe level of lead.EPA notesthat low levels of exposure in children are linked to damage to the brain and nervous system, learning disabilities, shorter stature, impaired hearing, and harm to blood cells. Exposed adults can suffer fromcardiovascular diseaseand adverse impacts on reproduction and the kidneys, among other harmful health effects."
Köszönjük az észrevételeit! A felmerült kérdésekre összefoglalóan az alábbi választ adjuk:
Az épületen belüli vízminőség-változásért az épület fenntartója, tulajdonosa; a munkahelyen szolgáltatott ivóvíz minőségéért pedig a munkáltató a felelős, így nem megfelelő eredmények esetén őket javasolt tájékoztatni. A 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) általánosan előírja, hogy „53. § (2) Az építmények megvalósítása és rendeltetésszerű használata során biztosítani kell a c) megfelelő mennyiségű és minőségű használati és ivóvizet, azonban az épületeken belüli rendszeres vízvizsgálat - egyes speciális esetektől eltekintve - jelenleg nem előírás.
Az EFOP-1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001 projekt során több épület, köztük oktatási intézmények részletes felmérése is megtörtént, jellemzően hosszabb pangást követően (nyári szünetben, vagy ahol nem volt megoldható, hétvégi pangást követően), ezeket a tapasztalatokat, eredményeket figyelembe véve állítottuk össze az elkészült anyagainkat.
A levelében jelzett, szükségesnek tartott lakossági tájékoztatás és figyelemfelhívás régóta történik, számos sajtóközlemény, tv interjú, újsághír és mindenek előtt tájékoztató anyag keletkezett intézetünkben az elmúlt évben, években. Az épületek újranyitásáról készültek az NNK-n belül ajánlások, amelyek a honlapunkon több mint fél éve elérhetők.
Az Új Irányelv átültetésével kapcsolatos munka az NNK-n belül megkezdődött, amelynek egyik része az épületeken belüli kockázatok felmérése, az elsőbbségi épületek azonosítása is, az Irányelv etekintetben kiemelten foglalkozik az ólommal. Az Új Irányelv a lakossági tájékoztatást is kiemelten kezeli. Maga a átültetés több szakterületet és tárcát érintő, hosszabb folyamat lesz, a ennek való megfelelésre az Irányelv türelmi időt biztosít, pl. a házi vízellátó rendszer kockázatértékelését az Új Irányelv szerint 2029. január 12-ig kell elvégezni, az új ólomra vonatkozó határértéket 2036. január 12-ig kell biztosítani..." ------------------------------------------------------------------------------------
Tájékoztatás: 1990-ben végeztem a BME-n, vegyészmérnökként. Már egyetemi éveim alatt kapcsolatba kerültem az ivóvíz vizsgálatával a Vízkutató Vízkémia Labor révén, ahol kisebb kihagyásokkal azóta is dolgozom. Szakterületem a vízvizsgálatok értékelése, vízkezelés-technológiai tanácsadás. 5 éve kiemelten a csapvíz ólomszennyezésével foglalkozom. Kockázat értékelési és megoldási oldalról is figyelem a nemzetközi híradásokat, eseményeket, példákat.
2018-ban több éves szakmai előkészítés és laboratóriumi vizsgálatokat követően a Vízkutató Vízkémia Kft. engedélyeztette forgalmazásra a Doulton Ultracarb szűrőbetétet Magyarországon. 2019. februártól Magyarországon a Doulton termékek szakmai képviselője a Vízkutató Vízkémia Kft.
Az NNK ólomprojekt eredménye: a fővárosban mintegy 620.000 ember iszik ólomszennyezett vizet
Soha nem látott részletességű vizsgálatot végzett a fogyasztóhelyi ivóvíz minőséggel kapcsolatban az NNK.
Elkészültek a valós mérési adatokon alapuló ólomkockázati besorolások, az ólom eltávolítására alkalmas víztisztítók eredményeit összefoglaló táblázat, és az eredmény értelmezéséhez szükséges útmutatók, szakmai és lakossági tájékoztatók.
A munkát az NNK elvégezte: tájékozódás lehetősége adott. A tájékozódás felelőssége a vízfogyasztóé.
"A fővárosban mintegy 50.000, míg a vidéki nagyvárosokban kb. 32.000 épület és 620.000 illetve 130.000 ember lehet érintett."
A projekt legtöbbek által várt eredményét, az ólom eltávolítására tanúsított víztisztítók alkalmazhatóságát a lakosságnak szánt összefoglaló értékelés 25. oldalán található táblázatban foglalta össze az NNK.
A vizsgálatok eredménye is rámutat az ivóvíz tisztításban részt vevők szakmai felkészültségének fontosságára, a korrekt tájékoztatás nyújtásának felelősségére. Az ivóvíz tisztító bizalmi termék: annak minőségéről, biztonságosságáról és az adott ivóvíz hálózatban történő alkalmazhatóságáról (vízkémiai szempontból) a fogyasztónak a vásárlást megelőzően kell meggyőződni. A tájékozódást, döntés-előkészítést segíti az NNK táblázata.
Az egyetlen, mindhárom szennyezettségi kategóriában korlátozások nélkül alkalmazható víztisztító a Doulton Ultracarb szűrőbetétet tartalmazó termékcsalád.
"A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus) volt, amelynél nem okozott kedvezőtlen változást a csapvíz minőségében a vizsgált paraméterek tekintetében, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek..."
A projekt létjogosultságát a pályázat benyújtásakor az NNK 2017-ben az alábbiakkal indokolta:
"Az ólom egy toxikus nehézfém, amelynek káros egészséghatásai régóta ismertek, ezek közül elsősorban a kisgyermekek mentális fejlődésére gyakorolt hatása emelhető ki... károsan befolyásolja a kisgyermekek központi idegrendszeri fejlődését, amely populációs szinten nézve jelentős társadalmi teher. Mintegy 25 éve vált ismertté, hogy 10 μg/dl feletti vér-ólom tartalom toxikus hatást gyakorolva a fejlődő agyra és kisgyermekek idegrendszerére, a szellemi teljesítőképesség (IQ) csökkenését eredményezi. Egyre több bizonyíték lát napvilágot arra vonatkozólag, hogy ez a toxikus hatás jóval alacsonyabb vér-ólom szint mellett is bekövetkezik, sőt jelenlegi információnk szerint gyermekekben nem is található biztonságosnak tekinthető vér-ólom szint."[1]
Az azóta eltelt időszak vizsgálatainak eredményei, módszertani útmutatók, számos szakmai és lakosságnak szánt tájékoztató anyag megállapításai a teljesség igénye nélkül:
"A projekten belül vizsgálatra kerül a hazai csapvizek ólom tartalma, illetve a határérték feletti ólom tartalmú csapvíznek kitett lakosság nagysága. Szintén vizsgálatra kerülnek az ólom-oldékonyságot befolyásoló vízminőségi tényezők. Az ólom egy közismert egészségkárosító anyag, de az ivóvíz általi ólom bevitel egészségi hatásai kevésbé vizsgáltak, így ennek vizsgálatát is tervezzük a projekt keretében. A csapvíz megfelelő ólom tartalmának biztosításához a végleges megoldás az ólomcsövek, illetve egyéb ólom tartalmú anyagok cseréje lenne.
Emellett ennek megvalósíthatóságáig különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jönnek, mint például a fogyasztási ponton történő vízkezelés különböző otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezésekkel, illetve az épületek bemenő vizének kezelése az ólom-oldékonyság csökkentése érdekében. Ezek az átmeneti megoldási lehetőségek is vizsgálatra, értékelésre kerülnek a projekten belül. A projekt keretében elvégzendő kutatások eredményei alapján a fő célunk a lakossági tájékoztató anyagok fejlesztése és minél szélesebb körben történő terjesztése, valamint szintén az eredményekre támaszkodva egy szakmapolitikai döntést megalapozó anyag összeállítása, amelyben a döntéshozók számára ismertetjük a probléma mértékét és lehetséges megoldási javaslatokat."
"A csapvíz ólomtartalmának becslésében a Nemzeti Népegészségügyi Központ által fejlesztett ólomkockázati kalkulátor [b] is segítséget nyújthat de a csapvíz ólomtartalma egyértelműen csak laboratóriumi vízvizsgálattal határozható meg."
Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
Ha nem érzed elég jónak a csapvizet, válassz egy megbízható víztisztítót!
A magyar forgalmazási szabályozás a víztisztítókra olyan, hogy a döntés felelősségét a fogyasztóra, a választást segítő korrekt tájékoztatást a kereskedő lelkiismeretére bízza. Nem mindegy, honnan tájékozódik, kitől kér és kap valódi, szakmailag naprakész információt és segítséget víztisztító vásárlása előtt a fogyasztó.
A folyadékpótlás fontosságának hangsúlyozása ma már nem újdonság. Mint ahogyan az sem, hogy nem csupán a mennyiség, de a minőség is legalább ilyen lényeges. Divatos dolog a műanyag flakonok ellen a csapvíz fogyasztás mellett érvelni. Érdemes azt tudni, hogy a vezetékes víz a fogyasztóhelyen nem biztos, hogy ivóvíz minőségű, a jelenlegi költségszinten a fogyasztóhelyre nem juttatható el „másodlagos szennyezők” nélkül.
Szükségszerűen tartalmaz fertőtlenítőszert és a fertőtlenítés melléktermékeként képződő anyagokat, de a csővezetékek, szerelvények állapotától függően egészségre káros mértékben ólmot is.
Ez a tény nem mond ellent a sokat idézett kiváló eredményű statisztikáknak, hiszen a feladás helyén a víz minősége egészen biztosan megfelel a legszigorúbb előírásoknak is: nem tartalmaz egészségre káros szennyezőket a vízműnél, és az ellenőrző pontok zöménél. Magyarországon a vezetékbe kerülő vizek összetétele, sótartalma optimális, minősége európai összehasonlításban is kiváló. Szerintem a jelenlegi költségszinten a vezetéken keresztül a lehető legjobb minőségű vizet kapjuk, de elgondolkodtató, hogy ésszerű elvárás-e az, hogy a mosogatáshoz, mosáshoz, WC öblítéshez olyan minőségű vizet használjunk fel,mint amit szívesen meginnánk.
Gondolkodjunk másképp a vízről!
Vannak, akik egészen kis mennyiségben is megérzik a szabad aktív klórt, és nem tudják jóízűen elfogyasztani a csapvizet. Tapasztalatunk alapján a gyerekek különösen érzékenyek, így nem csupán gyermeki hóbort az, ha elutasítják a klóros csapvizet, még akkor is, ha valamivel ízesítjük.
A jó hír az, hogy ezek az un. másodlagos szennyezők megfelelő víztisztítóval a fogyasztás helyén eltávolíthatók. Minden csapvizet fogyasztónak szüksége lehet olyan megbízható víztisztítóra, amivel a felhasználás helyén tudja előállítani a kiváló minőségű ivóvizet (eltávolítani a másodlagos szennyezőket).
A megbízható víztisztító minden másodlagos szennyezőt eltávolít, nem csak az érzékszerveinkkel érezhetőt! A nem megfelelően kiválasztott víztisztító viszont többet ronthat a víz minőségén, mint amennyit használ, még akkor is, ha az íze, illata jobb a szűrt víznek.
Érdemes tudni azt, hogy az adott vízminőségi problémára alkalmas víztisztító kiválasztása vízkémiai és víztechnológiai ismeretet feltételez, a megfelelő technológia előnyeinek és hátrányainak mérlegelése szakmai feladat.
A magyar forgalmazási szabályozás jelenleg olyan, hogy a választást segítő korrekt tájékoztatást a forgalmazóra, a döntés felelősségét pedig a vásárlóra bízza.
A forgalmazási engedély megléte egy víztisztítóra önmagában semmire sem garancia, nem biztosítja azt, hogy az adott vezetékes víz szennyezőinek megfelelő a kiválasztott víztisztító. A forgalmazási engedély elválaszthatatlan melléklete az az NNK szakvélemény (5-6 oldal), ami tartalmazza a víztisztítókra vonatkozó használati előírásokat, korlátozásokat, a biztonságos üzemeltetés feltételeit. Ez a szakvélemény tartalmazza azt is, mire vizsgálták az adott kisberendezést, azaz milyen szennyezőket távolít el biztonságosan a víztisztító.
Mivel minden csapvíz minőség más, ezért a szakvélemény íródhat feltételes módban is. Az adott vízminőségre vonatkozóan a laboratóriumi eredmények birtokában lehet felelős döntést hozni arról, hogy megfelelő és biztonságosan üzemeltethető lesz-e a víztisztító.
Magyarországon legkevesebb 746.000 vízfogyasztónál az ólom eltávolítás a legfontosabb csapvíz minőség javító feladat.
Szakirodalmi és laboratóriumi mérési tapasztalataink alapján az ólom beoldódása a vízbe sok paramétertől függ, semmi biztosíték nincsen pl. arra, hogy ha egy adott időpontban megfelel a vízminta az ólomszennyezésre előírt határértéknek, a rákövetkező napon nem fog határértéket meghaladó mértékben ólmot tartalmazni.
A 10ppb határértéket meghaladó ólomkoncentrációk esetében fontos, hogy a víztisztító alkalmassága NNK által tanúsított legyen. A tanúsítási összefoglaló jegyzőkönyv tartalmazza azt, milyen koncentráció tartományban milyen feltételekkel és korlátozásokkal használható a víztisztító. Ennek hiányában nem lehet felelős szakmai döntést hozni.
A Magyarországon forgalomban lévő víztisztítók többsége (bár lehet, ezt hirdeti magáról) nem alkalmas az ólom biztonságos eltávolítására.
A súlyosan egészségkárosító nehézfém különösen gyerekeknél, várandós nőknél okoz maradandó károsodást, a szervezetből nem ürül ki. Az NNK-nál a probléma súlyosságára való tekintettel külön munkacsoport alakult ennek monitorozására, a megoldási lehetőségek (háztartási víztisztítók) vizsgálatára. Az NNK monitorozás eredményeként látjuk, hogy vannak olyan városrészek, ahol a határértéket sokszorosan meghaladó ólomkoncentráció is mérhető tartósan a csapvízben (kifolyatást követően is). Ezeknél a csapvizeknél csak olyan víztisztító jöhet szóba, ami célzottan ólom eltávolításra is rendelkezik engedéllyel és mérési jegyzőkönyvekkel és tanúsítvánnyal.
A fogyasztó által érzékelhető vízminőség javulást a legegyszerűbb aktívszenes szűrők is képesek produkálni, miközben a kémiai és/vagy mikrobiológiai tulajdonságai akár egészséget károsító mértékben romlanak. A legtöbb aktívszenes szűrő működésének elején képes az ólmot megkötni, de azt véletlenszerűen visszaengedi a szűrt vízbe. Ezért fontos a megfelelő protokoll szerinti mérési jegyzőkönyvek adatainak ellenőrzése, nehogy a víztisztító többet ártson, mint amennyit használ.
A víztisztító bizalmi termék, megfelelő működését a fogyasztó vásárlást követően nem tudja otthonában ellenőrizni, ezért nagyon fontos a megfelelő forrásból történő tájékozódás (akkreditált vizsgálati jegyzőkönyvek, tanúsítási dokumentáció).
Az ólom eltávolítására sokáig csak a teljes sótalanítás (RO, desztilláció) volt a megoldás. Ezek üzemeltetése nagy odafigyelést, fegyelmet igényel, nem beszélve az RO technológiából adódó vízveszteségről, helyigényről, energiaigényről és az áráról.
A néhány éve megjelent, az aktívszénen kívül speciális szűrőanyagot is tartalmazó szűrőbetétek biztonságos, környezetkímélő és gazdaságos alternatívát jelentenek a reverz-ozmózis technológiák mellett. Az integrált szűrőbetétek akár 4-5 szűrési funkciót egyesítenek egy szűrőbetéten belül, ezzel biztosítva a kiemelkedő költséghatékonyságot, környezetkímélést.
A lehetőség tehát adott, a magyar piacon is elérhetők már minősített, megbízható víztisztítók, így bármelyikünk csapvize lehet egészséges, kristálytiszta, ólommentes. Elérhető környezetkímélő, gazdaságos, kényelmes alternatíva a palackozott vizek mellett.
A választás és a döntés felelőssége a vásárlóé, érdemes szakértő segítségét kérni, ha szükséges!
Azari Katalin vegyészmérnök (1990BME) Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium
Mire érdemes figyelni, ha az ivóvizet hálózativíz adagoló biztosítja...
Az, hogy egy adott munka környezetben az egészséges ivóvíz biztosítása hogyan oldható meg környezetkímélő, gazdaságos és kényelmes módon, számos paramétertől függ.
Magyarországon -néhány ritka kivételtől eltekintve- a szolgáltatott vezetékes víz elég jó minőségű ahhoz, hogy felhasználható legyen ivóvíz célra is (ha szükséges, megfelelő kezelést követően).
Ha a vezetékes víz érzékszervi tulajdonságai nem kielégítőek vagy valamilyen másodlagos szennyezőt is tartalmaz a vezetékes víz, kézenfekvő lehet a hálózati-víz adagoló (hűtés, melegítés, szénsav adagolás, aktívszenes szűrés stb. biztosító) és/vagy víztisztító berendezés alkalmazása. Egyre több munkahelyen találkozunk ilyen megoldással.
Üdvözlendő ez a tendencia, ugyanakkor mérési tapasztalatok is alátámasztják azt a sajnálatos tényt, hogy a kívülről exkluzív kivitelű adagoló automaták, víztisztítók „beltartalma” sokszor nem éri el a minimálisan elvárható minőségi színvonalat sem. Jó esetben csak nem javít, de sokszor a vízadagolóban használt szűrő ront a vezetékes víz (kémiai és bakteriológiai) tulajdonságain - még akkor is, ha a víz érzékszervi tulajdonságai javulnak.
Magyarországon a vízadagolókra vonatkozó forgalmazási (engedélyeztetési) szabályozásnak nem része a vízminőség javításának ellenőrzésére irányuló vizsgálat, csak "ivóvíz biztonsági szempontból" kell megfelelnie a készülékeknek [1]. Az ivóvíz vételi helyek ellenőrzése kapcsán tapasztalt vízminőségi problémák rámutatnak egy fontos döntési szempontra. A hálózati-víz adagolók, víztisztítók kiválasztásánál nem csupán az a lényeg, hogy milyen az adagolóból vételezhető víz íze, hőmérséklete vagy hogy mennyi helyet foglal, hogyan néz ki, mennyibe kerül az automata - a választásnál a minimum szempont az, hogy avezetékes víz minősége kémiai és/vagy bakteriológiai szempontból az adagolót követően ne romoljon.
A vízadagolóból vételezhető víz jó íze az esetek többségében hamis biztonságérzetet kelt: a potenciális kémiai és mikrobiológiai szennyezők többsége nem jár együtt érzékszervi tulajdonság romlással.
Ha hálózati vízadagoló automatával vagy víztisztítóval biztosítják az ivóvizet, fontos meggyőződni arról, hogy az alkalmazott víztisztító megfelelő-e az adott minőségű vezetékes víz kezelésére. Ehhez szükséges a vízadagoló ivóvíz biztonsági engedélye a mellékleteivel együtt, ami a vizsgálólaboratóriumi eredményeken kívül tartalmazza a benne alkalmazott víztisztító biztonságos és megbízható működtetésének feltételeit is.
Abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz az épület kora alapján ólomszennyezett lehet, prioritás, hogy az adagolóban alkalmazott víztisztító -NNK vizsgálattal is igazoltan- ólomra tanúsított legyen (ez a dokumentum nem azonos az ivóvíz biztonsági engedélyt megelőző vizsgálati jegyzőkönyvvel, az ugyanis csak abból a szempontból vizsgálja a vízadagolókat, hogy az adagolás eredményeként nem kell-e káros folyamatokkal számolni [1]). Ha az ólomszennyezés lehetősége fennáll, az adagoló üzemeltetőjétől olyan vízkezelést kell kérni, ami hatósági szakvéleménnyel alátámasztva is biztosítja a 100%-os ólom eltávolítást [2].
A biztonságérzeten túl ez a megoldás anyagi előnnyel is jár: ha a vízadagolót tanúsított szűrőbetéttel [3] szerelik, nem szükséges elvégezni havi rendszerességgel azokat a vízkémiai ellenőrző vizsgálatokat, amelyek a dolgozókat tájékoztatják az adagolóból vételezhető ivóvíz minőségéről; elegendő a szűrőbetét vizsgálati jegyzőkönyveire hivatkozni (és azt közzétenni a dolgozók számára).
Laboratóriumunk több évtizedes szakmai tapasztalattal áll rendelkezésre a tiszta, egészséges ivóvíz biztosításának bármely fázisához kapcsolódó tanácsadással, vízvizsgálatokkal.
Azari Katalin vegyészmérnök (1990BME), ivóvíz tanácsadó Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
[1] "Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 8/B. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központ ...az 5. számú melléklet I. pont D) és E) alpontjában felsorolt... hálózativíz-utókezelő vagy vízadagoló, ballonos vízadagoló kisberendezéseket vízbiztonsági szempontból engedélyezi. Az engedélyezés során az NNK az előzetesen kiadott szakvéleménye alapján figyelembe veszi a vízzel érintkező anyagból kioldódó szennyező anyagok jelenlétét, vizsgálja, hogy a technológia alkalmazása nem eredményezi-e a mikrobiológiai minőség romlását, továbbá kellemetlen íz- és szaganyagok ivóvízbe kerülését, ennek eredménye alapján dönt az engedély megadásáról." eljárásrend [pdf]
[2] Azokra a vízadagolókra, melyekben olyan víztisztító van, ami NNK ivóvíz biztonsági engedéllyel és ólom tanúsítási vizsgálati jegyzőkönyvekkel rendelkezik, nem szükséges külön NNK ivóvíz biztonsági engedély abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz kémiai szűrésére csak a minősített szűrőbetétet használják és a vízadagoló - a szerkezeti anyagaira vonatkozóan - rendelkezik ivóvíz biztonsági engedéllyel. A Doulton Ultracarb engedély száma: BP/FNEF-TKI/09320-2/2018.
[3] 2020 augusztusi információ szerint jelenleg a magyar piacon az adagolókba szerelhető szűrőbetétek között a Doulton Ultracarb már rendelkezik ilyen vizsgálati eredményekkel. Az NNK a Doulton Ultracarb szűrőbetétet EU támogatott program keretében vizsgálta, melynek összefoglaló jelentése még nem készült el. A nyilvánosságra hozatalig a lezárt vizsgálati eredményekről írásos vélemény kérhető.
Ha bárkit kritika nélkül arra buzdítunk, igyon csapvizet, ezzel a felhívással azt várjuk el, hogy a környezetünkben minden csapból ivóvíz minőségű víz folyjon.
Szerintem ideje lecserélni a régi szlogeneket, és tabuk nélkül beszélni a vízminőségről! Beszélni arról, hogy miért gondoljuk még mindig azt, hogy a WC-t is ivóvíz minőségű vízzel kellene öblítenünk.
A vezetékes víz 97%-a nem ivóvíz célú felhasználás. Erre a célra a vezetékes víz túl jó minőségű, de a 3%-ra lehet, hogy nem elég jó!
A vezetékes vizet a csomagolt vízzel ár szempontjából nem érdemes összehasonlítani. A két "víznek" nem ugyanaz a felhasználási célja, így értelem szerűen a fogyasztó részéről elvárt minősége sem.
Szerintem nem az a környezet tudatos magatartás, ha a 97% vízminőségtől is az élelmiszer minőséget várjuk el a fogyasztóhelyen! Vagy a WC-t is ivóvízzel kellene öblíteni?
Néhány gondolat a teljesség igénye nélkül:
Érdemes tisztázni azt, hogy a vezetékes víz feladóhelyi és fogyasztóhelyi vízminősége nem ugyanaz.
A fogyasztóhelyen lévő vezetékes víz szükségszerűen tartalmaz klórt, klórszármazékokat, és a vezetékek, szerelvények állapotától függően egyéb szennyezőket (fémek, azbesztszemcsék, műanyag részecskék, ciszták, lebegő anyagok stb.).
Vannak, akik érzékenyek a klór és klórszármazékokra, és nem "sznobságból" nem tudják meginni a csapvizet.
A vezetékes vízben lévő "másodlagos szennyezők" közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom a víz érzékszervi tulajdonságát nem befolyásolja, csak műszeres vizsgálatokkal mutatható ki.
A csomagolt víz ellenőrzött, élelmiszer minőségű, biztosan nem tartalmaz szabad aktív klórt és egyéb ízt rontó idegen anyagokat. Ugyanez nem mondható el minden fogyasztóhelyen a vezetékes vízről.
A csomagolt vizet előállítók jogos fogyasztói igényt szolgálnak ki: ellenőrzött, állandó minőségű ivóvizet kínálnak olyan helyeken is, ahol az nem biztosított.
A környezet tudatos hozzáállás nem az, ha kritika nélkül minden csapból folyó víztől elvárjuk az ivóvíz minőséget, és mindenkit a csapvíz ivásra buzdítunk.
A gazdaságos, környezetkímélő megoldás az lenne, ha az ivóvizet a felhasználóhelyen állítanánk elő - csak a szükséges mennyiségben.
Ez MEGBÍZHATÓ és MEGFELELŐ (a csapvíz paramétereihez és szennyezőihez, a fogyasztói elvárásokhoz igazított) háztartási ivóvíz tisztítóval megoldható.
Miért nem tudunk erről? Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, szerintem a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) megfelelő (hiteles) tájékozódási pontok hiányában is kereshető.
A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem a magyar vezetékes vizek problémáját oldja meg: használata vagy nem indokolt vagy a magyar vezetékes víz másodlagos szennyezői közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom eltávolítására nem alkalmas.
Az ólom eltávolítási hatékonyság és megbízhatóság vizsgálata pl. nem része a jelenlegi forgalmazási engedélyezési protokollnak, így előfordulhat az is, hogy a megvásárolt víztisztító nemhogy nem javít, de inkább ront a víz kémiai minőségén. Még akkor is, ha az érzékszervi tulajdonságai a szűrt víznek jobbak.
A szakemberek többsége szerint még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben), mint a rossz víztisztító választás miatt a vízminőség romlás. Ennek egészségkockázata a jelenlegi forgalmazási gyakorlat miatt sokkal nagyobb, mint a másodlagos szennyezőké (ezzel egyetértek).
Remélem, egyre több olyan magyar vízfogyasztó van, aki megérti azt, hogy a vezetékes víz minőségét nem érdemes a 3% felhasználáshoz vízmű szinten, "központilag" javítani. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb eljutnak a valódi és hasznos információk is a fogyasztókhoz, és felelősen tudnak dönteni vízminőségükkel kapcsolatban.
Beszéljünk tabuk nélkül a vízminőségről és a reális megoldásokról! Mindannyiunk érdekében!
Frissítés: Az NNK 2018-ban indított, fogyasztóhelyen mérhető ivóvíz minőséggel kapcsolatos vizsgálati eredményei 2019 októbertől publikusak. Ezzel - reményeim szerint - új fejezet nyílik, és folytatódhat az az örvendetes tendencia, ami a projekt indulása óta tapasztalható. A vízminőséggel kapcsolatos őszinte, lakossági elvárásokat tükröző kommunikáció, melynek fontos része a vízfogyasztó felelősségének tudatosítása, a megoldások ismertetése, és ezzel együtt a tudatos fogyasztói döntés lehetőségének megteremtése.
A vízhálózat felújításának szükségessége kétségtelen, de nem megy varázsütésre. Mindaddig, míg a hálózat korszerűsítése megtörténik, az NNK által tanúsított víztisztítókkal biztosítható a vízfogyasztók által elvárt kiváló minőségű, azaz egészséges és jó ízű ivóvíz.
A szakhatóság a munkát elvégezte. A tájékozódás lehetősége adott. A kérdés az, eljut-e a megfelelő üzenet a fogyasztóhoz is…
Azari Katalin vegyészmérnök (1990 BME) Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
A műanyag flakonok visszagyűjtése és az újrahasznosítás mellett a szemlélet formálás, a fogyasztói szokások megváltoztatása is jelentős eredményt hozhat fenntarthatósági szempontból.
.
