(2)

A 98/83/EK irányelv jogi keretet hozott létre annak érdekében, hogy a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által óvja az emberi egészséget az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól. Ezen irányelvnek ugyanezt a célt kell szolgálnia, és javítania kell az ilyen vízhez való, mindenki számára biztosított hozzáférést az Unióban. E cél érdekében uniós szinten van szükség azoknak a minimumkövetelményeknek a meghatározására, amelyeknek az e célra szánt víznek meg kell felelnie. A tagállamoknak meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz ne tartalmazzon olyan mennyiségben vagy koncentrációban semmilyen mikroorganizmust, parazitát, illetve anyagot, amely bizonyos esetekben az emberi egészségre potenciális veszélyt jelent, és biztosítaniuk kell, hogy e víz megfeleljen az említett minimumkövetelményeknek.

(4)

A vízhez való jogról szóló európai polgári kezdeményezés (a továbbiakban: a Right2Water kezdeményezés) lezárását követően a Bizottság uniós szintű nyilvános konzultációt indított, és elvégezte a 98/83/EK irányelv értékelését a célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) tekintetében. Ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az említett irányelv bizonyos rendelkezéseit naprakésszé kell tenni. Négy fejlesztendő területet azonosítottak, nevezetesen a minőségen alapuló parametrikus értékek listáját, a kockázatalapú megközelítésre való korlátozott hagyatkozást, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések pontatlanságát, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok jóváhagyási rendszerei közötti egyenlőtlenségeket és ezen egyenlőtlenségek emberi egészséget érintő következményeit. Ezen túlmenően a Right2Water kezdeményezés külön problémaként azonosította azt a tényt, hogy a lakosság egy része – különösen a marginalizált csoportok – nem fér hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, és az ilyen hozzáférés biztosítása az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének fenntartható fejlődési céljai közül a 6. cél szerinti kötelezettségvállalások egyike.

Az utolsó azonosított kérdés pedig a tudatosság általános hiánya a víz hálózati elszivárgásával kapcsolatban, ami a vízellátó infrastruktúra karbantartására és felújítására irányuló beruházások alacsony szintjére vezethető vissza, amint arra az Európai Számvevőszék „Az ivóvíz-irányelv végrehajtása: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában javult a víz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés, de továbbra is jelentősek a beruházási igények” című, 2017. július 5-i 12/2017. sz. különjelentése is rámutatott.

(6)

Az ólom tekintetében a WHO a jelenlegi parametrikus érték megtartását ajánlotta, de megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani. Ezért lehetővé kell tenni a jelenlegi 10 μg/l érték fenntartását az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított 15 évig. Az ólomra vonatkozó parametrikus értéket legkésőbb ezen átmeneti időszak végéig 5μg/l-re kell csökkenteni. Ezenkívül, mivel a házakban és épületekben meglévő ólomcsövek továbbra is problémát jelentenek, és mivel a tagállamok nem mindig rendelkeznek az e csövek cseréjének elrendeléséhez szükséges hatáskörrel, a házi vízelosztó rendszerekkel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében az 5 μg/l továbbra is csak törekvésként megfogalmazott cél marad. Az ezen irányelvvel összhangban engedélyezendő, emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő valamennyi új anyag esetében azonban a csapnál kell az 5μg/l értéket alkalmazni, függetlenül attól, hogy ezen anyagokat az ellátó- vagy a házi vízelosztó rendszerekben használják-e fel.

(8)

A WHO azt is ajánlotta, hogy három parametrikus érték esetében enyhítsenek az előírásokon, öt paramétert pedig töröljenek a paraméterek és parametrikus értékek 98/83/EK irányelvben meghatározott listájából. E változtatások közül azonban nem feltétlenül mind szükséges, mivel az (EU) 2015/1787 bizottsági irányelv (9) által bevezetett kockázatalapú megközelítés lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy egyes paramétereket bizonyos feltételek mellett töröljenek a monitorozandó paraméterek listájából. Az említett parametrikus értékeknek való megfelelést lehetővé tévő kezelési módszerek pedig már használatban vannak.

(10)

Mind a mikrobiológiai, mind a kémiai kockázatok megelőzése érdekében egyensúlyt kell teremteni e kockázatok között, továbbá ebből a célból – a parametrikus értékek jövőbeli felülvizsgálatának fényében – az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó parametrikus értékek meghatározását közegészségügyi megfontolásokra és kockázatértékelési módszerre kell alapozni.

(13)

Az emberi fogyasztásra szánt biztonságos víz fogalma nemcsak azt jelenti, hogy a vízben nincsenek jelen káros mikroorganizmusok és anyagok, hanem azt is, hogy jelen vannak benne bizonyos természetes ásványok és esszenciális elemek, figyelembe véve, hogy az ásványi anyagoktól mentesített víz, illetve az esszenciális elemekben – így kalciumban és magnéziumban – túlzottan szegény víz hosszú távú fogyasztása veszélyeztetheti az emberi egészséget. Ezen ásványi anyagok bizonyos mennyiségének megléte szintén létfontosságú annak biztosításához, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz ne váljon sem agresszívvá, sem korrozívvá, továbbá hogy az ilyen víz íze javuljon. Ezen ásványok lágyított vagy ásványi anyagoktól mentesített vízben való minimális koncentrációszintjét a helyi adottságok alapján lehetne mérlegelni.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kockázatalapú megközelítés (EU) 2015/1787 irányelvvel bevezetett elemei ne csak a monitorozási szempontok esetében érvényesüljenek, valamint hogy az időt és az erőforrásokat a releváns kockázatokra és azok forrásánál végrehajtott költséghatékony intézkedésekre lehessen összpontosítani, elkerülve a nem releváns kérdésekre irányuló elemzéseket és erőfeszítéseket, helyénvaló bevezetni egy, a vízbiztonságra vonatkozó átfogó kockázatalapú megközelítést, amely kiterjed az ellátási lánc egészére a vízgyűjtő területtől a vízkivételi területen, a vízkezelésen, a víztároláson és -elosztáson át egészen a megfelelési pontig. E megközelítésnek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) keretében gyűjtött ismereteken és végrehajtott intézkedéseken kell alapulnia, és hatékonyabban figyelembe kell vennie az éghajlatváltozás vízkészletre gyakorolt hatását. Az említett kockázatalapú megközelítésnek három elemet kell magában foglalnia. Az első a vízkivételi pontok vízgyűjtő területeivel kapcsolatos veszélyek azonosítása (a továbbiakban: az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjai vízgyűjtő területeinek kockázatértékelése és kockázatkezelése), összhangban a WHO-Útmutatóval és a WHO vízbiztonsági tervezési kézikönyvével. A második a vízszolgáltató lehetősége arra, hogy a monitorozást a fő kockázatokhoz igazítsa és meghozza az ellátási lánc tekintetében – a vízkivételtől, a vízkezelésen, a víztároláson át a vízelosztásig terjedően – azonosított kockázatok kezeléséhez szükséges intézkedéseket (a továbbiakban: az ellátórendszer kockázatértékelése és kockázatkezelése). A harmadik pedig a házi vízelosztó rendszerekből eredő potenciális kockázatok, mint például a Legionella vagy az ólomszennyezés értékelése (a továbbiakban: a házi vízelosztó rendszer kockázatértékelése), különös figyelmet fordítva az elsőbbségi létesítményekre. Ezeket az értékeléseket rendszeresen felül kell vizsgálni, többek között az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események, a vízkivételi területen az emberi tevékenységben bekövetkező változások, vagy a forrásokat érintő események nyomán. A kockázatalapú megközelítésnek biztosítania kell az illetékes hatóságok és a vízszolgáltatók közötti folyamatos információcserét.

(31)

Az ezen irányelv által előírt követelményeknek való meg nem felelés esetén az érintett tagállamnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az okokat, és biztosítania kell a szükséges korrekciós intézkedések mielőbbi meghozatalát a szolgáltatott víz minőségének helyreállítása érdekében. Amennyiben a vízellátás potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, az ilyen víz szolgáltatását meg kell tiltani vagy használatát korlátozni kell. Ezenkívül abban az esetben, ha a mikrobiológiai és kémiai paraméterekkel kapcsolatos értékekre vonatkozó minimumkövetelmények nem teljesülnek, a tagállamoknak a meg nem felelést az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek kell tekinteniük, kivéve, ha a meg nem felelés jelentéktelennek minősül. Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához korrekciós intézkedésre van szükség, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják.

(37)

A „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési program (18) előírja, hogy a nyilvánosság számára nemzeti szinten hozzáférést kell biztosítani a környezetre vonatkozó egyértelmű információkhoz. A 98/83/EK irányelv csak az információkhoz való passzív hozzáférésről rendelkezett, vagyis a tagállamoknak csak azt kellett biztosítaniuk, hogy az információk rendelkezésre álljanak. Ezeket a rendelkezéseket most fel kell váltani annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók könnyen – online, felhasználóbarát és személyre szabott módon – hozzáférhessenek a naprakész információkhoz. A fogyasztók számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy indokolt kérésre más módon is hozzáférhessenek az információkhoz.

(38)

Az ezen irányelv alapján szolgáltatandó naprakész információknak magukban kell foglalniuk a monitoring programok eredményeit, az alkalmazott vízkezelő és fertőtlenítő módszerek típusaira vonatkozó információkat, információkat a parametrikus értékek emberi egészség szempontjából releváns túllépéséről, az ellátórendszer kockázatértékelésére és –kezelésére vonatkozó releváns információkat, tanácsadást a vízfogyasztás csökkentési lehetőségeiről és a pangó víz által okozott egészségkockázatok elkerülésének módjáról, valamint olyan további információt, amely a nyilvánosságnak hasznos lehet, például az egyes vízminőségi indikátorokra – mint például vas, keménység, ásványianyag-tartalom – vonatkozó információkat, amelyek gyakran befolyásolják a fogyasztókban a csapvízről kialakult képet. Ezen túlmenően az ivóvízzel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó fogyasztói érdeklődésekre válaszul a fogyasztóknak kérésükre hozzáférést kell biztosítani a monitorozási eredményekkel és a túllépésekkel kapcsolatban rendelkezésre álló korábbi adatokhoz.

(40)

A fogyasztók releváns információkkal kapcsolatos jobb tájékozottsága és a nagyobb átláthatóság várhatóan erősíteni fogja a polgárok számukra szolgáltatott vízbe és vízszolgáltatásokba vetett bizalmát, ami a csapvíz ivóvízként történő nagyobb mértékű fogyasztásához kell, hogy vezessen, ami pedig hozzájárul a műanyagfelhasználás és a hulladék mennyiségének, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenéséhez, továbbá pozitívan befolyásolja az éghajlatváltozás mérséklését és az egész környezetet.

(47)

Ezen irányelv hatékonysága és az emberi egészségnek az uniós környezetvédelmi politika keretében való védelmére irányuló célja megköveteli, hogy természetes vagy jogi személyek, illetve adott esetben szabályszerűen létrehozott szervezeteik bírósági eljárás során hivatkozhassanak ezen irányelvre, és a nemzeti bíróságok az uniós jog elemeként figyelembe vehessék azt, többek között a nemzeti hatóságok határozatainak felülvizsgálata céljából. Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított lojális együttműködés elvének értelmében a tagállami bíróságok feladata, hogy biztosítsák a személyek uniós jogból eredő jogainak jogvédelmét. Az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése továbbá arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

Ez különösen érvényes egy olyan irányelvre, amelynek célja az emberi egészség megóvása az emberi fogyasztásra szánt víz bármilyen szennyeződésének káros hatásaival szemben. Ezenkívül az Aarhusi Egyezménnyel összhangban az érintett nyilvánosság tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, ezzel is védve a személyes egészséget és jóllétet lehetővé tévő környezethez való jogot. Az (EU) 2018/881 tanácsi határozatban (23) a Bizottság felkérést kapott arra, hogy 2019. szeptember 30-ig készítsen tanulmányt, és adott esetben a tanulmány fényében 2020. szeptember 30-ig nyújtson be javaslatot az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) módosítására az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága által az ACCC/C/2008/32. számú ügyben tett megállapítások orvoslása céljából. A Bizottság az említett határidőn belül benyújtotta a tanulmányt, és az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében kijelentette, hogy „fontolóra fogja venni az aarhusi rendelet felülvizsgálatát, hogy azok a polgárok és nem kormányzati szervezetek, amelyek kétségbe vonják valamely környezeti hatással bíró határozat jogszerűségét, jobban érvényesíteni tudják az uniós szintű közigazgatási és bírósági felülvizsgálathoz fűződő jogukat”. Fontos, hogy a Bizottság fellépjen annak érdekében is, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a polgárok és nem kormányzati szervezetek lehetőségei az igazságszolgáltatáshoz való joguk érvényesítésére a nemzeti bírságok előtt.