Gondolkodjunk másként a vízről!
Vezetékes víz felhasználásunk alig több, mint 3%-a ivóvíz célú.
Szerintem ezért sem racionális elvárás a fogyasztók részéről az, hogy a teljes szolgáltatott vízmennyiség ivóvíz minőségű legyen. Az, hogy milyen víz folyik a fogyasztói csapból, nem csupán az alkalmazott víztechnológiától, de a vízműtől független számos egyéb tényezőtől is függ. A legtöbb minőségromlás épp a fogyasztó tulajdonában lévő vezetékek, szerelvények állapota vagy a fogyasztói magatartás miatt (pl. pangó víz) következik be.
Érdemes azt tudni, hogy az ivóvíz minőségét rontó un. másodlagos szennyezők megfelelő felhasználóhelyi víztisztítóval teljes mértékben eltávolíthatók.
Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) tájékozódási pontok hiányában keresendő.
A legtöbb forgalomban lévő víztisztító nem a magyar csapvíznek megfelelő vízminőség javítására készül. Egy részük feleslegesen sok kémiai beavatkozást végez, ezzel növelve a biztonságos működés kockázatát, más részük viszont a legsúlyosabban egészségkárosító szennyezők eltávolítására nincsen felkészülve (fals biztonságérzet).
A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem csupán nem javít a víz kémiai minőségén, de hamis biztonságérzetet nyújt, hiszen a szűrt víz érzékszervi tulajdonságai akkor is javulnak, ha kémiailag vagy bakteriológiailag romlik a víz minősége.
A fogyasztó az otthonában a megvásárolt víztisztító működését, megfelelőségét nem tudja ellenőrizni.
Egy víztisztító működése egy-egy pontminta megfelelő eredményével nem igazolható. A víztisztítók működésének ellenőrzésére, pl. az ólom eltávolítás tanúsítására meghatározott protokoll szerint vizsgálja a hatóság a háztartási víztisztítókat. A víztisztító akkor működik biztonságosan, ha élettartamának végén is 100%-os az ólom eltávolítási hatékonyság. Elvárás, hogy a szűrt víz bakteriológiailag megfelelő legyen és az esetleges vízminőség romlást is ki kell zárni.
A nem kívánatos egészségkárosító szennyezők eltávolítási hatékonyságának vizsgálata (forgalmazási engedély kiadása szempontjából) Magyarországon nem része az ivóvíz-biztonsági engedélyezési eljárásnak.
Jelenleg a megfelelő tájékozódás, a döntés felelőssége a vásárlóé, a tájékoztatás és a szakmai tanácsadás a víztisztítót forgalmazó lelkiismeretére van bízva.
Tapasztalom, hogy a többség úgy használja a víztisztítóját, hogy nincs tisztában azzal, milyen elven működik, milyen fiziko-kémiai, kémiai változás eredménye a szűrt víz, amit iszik. A víztisztítót forgalmazók többsége sincs tisztában a készülék alkalmazhatósági korlátaival, az alapvető karbantartási, üzemeltetési szabályok ismertetése gyakran elmarad.
A szakemberek többsége szerint ezért még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben: ólom, trihalo-metánok stb.), semmint a rossz víztisztító választás miatt fellépő bakteriális és egyéb folyamatok eredményeként jelentkező vízminőség romlás (aminek az egészségkockázata a jelenlegi gyakorlat miatt sokkal nagyobb).
Szerintem van a lakosságnak olyan része, aki szeretne felelősen dönteni, és megfelelően tájékozódna, ha lenne tudomása arról, hogy érintett. Ha tudná azt, hogy attól, hogy az ellenőrző pontokon a vizsgált vízminták megfelelősége 99%, nem következik, hogy a fogyasztás helyén, azaz a háztartásában is ez a helyzet. Nem véletlen, hogy az EU ivóvíz direktíva is a fogyasztói csapokon mérhető ólomkoncentráció határértékének csökkentését tartja az egyik legfontosabb minőségjavító feladatnak.
Itt az ideje elkezdeni a tényeken, mérési eredményeken alapuló kommunikációt vezetékes vizünk minőségéről és az ivóvíz elvárható minőségéről! Itt az ideje beszélni a fogyasztó felelősségéről is az ivóvíz minőségének megőrzése, javítása kapcsán.
Azari Katalin
vegyészmérnök, ivóvíz-tanácsadó