Az, hogy egy adott vízvételi helyen az egészséges ivóvíz hogyan biztosítható és milyen feltételekkel (pl. környezetkímélő, gazdaságos, kényelmes, fenntartható módon), számos paramétertől függ. Megfelelő döntés előkészítéssel, és az abból következő megoldásokkal, a vezetékes víz optimális feltételekkel és biztonságosan felhasználható ivóvíz szükségletünk kielégítésére.

A fogyasztóhelyről származó vízminták (csapvíz) vizsgálatai kapcsán tapasztaljuk az egyik fontos döntési szempont ismeretének hiányát.

Az ivóvízről való döntések többsége a rendelkezésre álló csapvíz szennyezőinek ismerete nélkül születik.

Kevesen tudják, mit jelent az, hogy "a szolgáltató csak a vízóráig felel a vezetékes víz minőségéért, az épületen belül bekövetkező vízminőség romlás a tulajdonos, üzemeltető felelőssége".Az alkalmazott fertőtlenítés, az épületen belüli esetleges vízkezelés, a vízvezetékek, szerelvények állapota miatt a hálózatban a vízminőség szükségszerűen változik (a másodlagos szennyezők  miatt romlik).Ha a fogyasztói ponton a csapvíz érzékszervi tulajdonságai nem kielégítőek, ha valamilyen másodlagos szennyezőt is tartalmaz a vízmű ellenőrző ponthoz képest vagy extra szolgáltatásokra is szükség van (hűtés, szénsav-adagolás, azonnali forró víz), kézenfekvő megoldás a hálózativíz adagoló és/vagy víztisztító alkalmazása. Ezek kiválasztásánál viszont nem csupán az a lényeg, hogy milyen ízű és hőmérsékletű vizet biztosít, mennyi helyet foglal, hogyan néz ki, mennyibe kerül stb...

A döntésnél minimum szempont kellene legyen az, hogy a víz az adagolót/kezelést követően megfeleljen az ivóvíz minőségi követelményeinek.

 A fogyasztóhelyen potenciálisan megjelenő vízszennyezők ismerete alapvető fontosságú a megfelelő döntéshez!

A kémiai és mikrobiológiai szennyezők többsége nem jár együtt érzékszervi tulajdonság romlással, így előfordulhat, hogy finom, ugyanakkor pl. ólomszennyezett víz folyik a csapból vagy a hálózati-víz adagolókból. A vízadagolóból/víztisztítóból biztosított víz jó íze hamis biztonság érzetet kelthet, ha a másodlagos szennyezők eltávolítására a víztisztító nem alkalmas.

Magyarországon a vízadagolókra vonatkozó forgalmazási (engedélyeztetési) szabályozásnak jelenleg még nem része a vízminőség javítás ellenőrzésére irányuló vizsgálat, csak "ivóvíz biztonsági szempontból" kell megfelelnie a különböző vízadagoló  készülékeknek.

 Amennyiben az ivóvizet a vezetékes víz felhasználásával biztosítják

• a csapvíz potenciális szennyezőinek ismeretében fontos meggyőződni arról, hogy a vízkezelést követően a víz ivóvíz minőségű lesz-e. Ehhez szükséges a vízadagoló ivóvíz biztonsági engedélye a mellékleteivel együtt, ami a vizsgálólaboratóriumi eredményeken kívül tartalmazza a benne alkalmazott víztisztító biztonságos és megbízható működtetésének feltételeit is. 

• Abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz az épület kora alapján ólomszennyezett lehet, prioritás, hogy az adagolóban lévő víztisztító -NNK vizsgálattal is igazoltan- ólomra tanúsított legyen. Ez a dokumentum nem azonos az ivóvíz biztonsági engedélyt megelőző vizsgálati jegyzőkönyvvel, az ugyanis csak abból a szempontból vizsgálja a vízadagolókat, hogy az adagolás eredményeként nem kell-e káros folyamatokkal számolni. 

• Ha az ólomszennyezés lehetősége fennáll, olyan vízkezelő megoldás optimális, amely hatósági szakvéleménnyel alátámasztva is biztosítja a 100%-os ólom eltávolítást [2]. Ez azért lényeges, mert az általánosan használt aktívszenes szűrőanyagok csak ideiglenesen képesek megkötni az ólomszennyezést, majd azt véletlenszerűen visszaengedhetik a szűrt vízbe. 

• Ha a vízadagolót "univerzális" víztisztítóval szerelik, azaz a víztisztító az összes potenciális másodlagos vízszennyező eltávolítására alkalmas [3], ez a biztonság érzeten túl anyagi előnyökkel is járhat.
  Ebben az esetben nem szükséges bizonyos vízkémiai ellenőrző vizsgálatokat rendszeresen végeztetni (pl. Well épület minősítéshez) ; a vízfogyasztók tájékoztatására elegendő a víztisztító vizsgálati jegyzőkönyveire hivatkozni (és azt közzétenni).

Laboratóriumunk több évtizedes szakmai tapasztalattal áll rendelkezésre a tiszta, egészséges ivóvíz biztosításának bármely fázisához kapcsolódó tanácsadással, vízvizsgálatokkal. A vizsgálati pontok kijelölésétől a laborvizsgálatokon át az optimális megoldások megtalálásáig.

Azari Katalin
vegyészmérnök (1990BME), ivóvíz tanácsadó

Hivatkozások:
[1] "Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 8/B. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központ ...az 5. számú melléklet I. pont D) és E) alpontjában felsorolt... hálózativíz-utókezelő vagy vízadagoló, ballonos vízadagoló kisberendezéseket vízbiztonsági szempontból engedélyezi.>

Az engedélyezés során az NNK az előzetesen kiadott szakvéleménye alapján figyelembe veszi a vízzel érintkező anyagból kioldódó szennyező anyagok jelenlétét, vizsgálja, hogy a technológia alkalmazása nem eredményezi-e a mikrobiológiai minőség romlását, továbbá kellemetlen íz- és szaganyagok ivóvízbe kerülését, ennek eredménye alapján dönt az engedély megadásáról." [NNK tájékoztató]

[2]
"Azokra a vízadagolókra, melyekben olyan víztisztító van, ami NNK ivóvíz biztonsági engedéllyel és ólom tanúsítási vizsgálati jegyzőkönyvekkel rendelkezik, nem szükséges külön NNK ivóvíz biztonsági engedély abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz kémiai szűrésére csak a minősített szűrőbetétet használják és a vízadagoló - a szerkezeti anyagaira vonatkozóan - rendelkezik ivóvíz biztonsági engedéllyel." [NNK állásfoglalás]

[3]
Az önálló víztisztítóként is telepíthető vagy az adagolókba szerelhető víztisztítók közül a Doulton Ultracarb-ra az NNK 39438-1/2021/LAB szakvélemény és 37686-6/2021/KTEF ivóvízbiztonsági engedély alapján "univerzális ivóvízminőségi garancia" adható - munkahelyi, közösségi, háztartási, felhasználásban is.