A WHO minden évben megrendezi az „ólomexpozíció megelőzés témahetet” [ILPPW - international-lead-poisoning-prevention-week],  amelyen belül pl. Amerikában az ivóvíz általi ólomexpozíció külön témanapot kap évről-évre. A cél a prevenció, a minél szélesebb kört elérő tájékoztatáson keresztül. A csapvíz általi ólomexpozíció teljes mértékben kiküszöbölhető, megfelelő fogyasztói magatartással, ezért rendkívüli jelentőségű az érintettek tájékoztatása.

Mi a helyzet Magyarországon?

Az NNK felmérése szerint a fővárosban mintegy 50.000, a vidéki nagyvárosokban további 32.000 épülettömb van, ahol a csapvíz ólomszennyezése "legalább magas kockázatú” [az NNK által publikált fővárosi térképen piros színnel jelöltek].

EU támogatott projekt keretében számos „eredményterméket” elkészített az NNK Ólom Munkacsoportja. Az ólomtérképeken kívül rendelkezésre áll többféle szakmai útmutató, lakossági tájékoztató és nem utolsó sorban az azonnali és környezetkímélő megoldást biztosító, POU víztisztítók ólomeltávolítási hatékonyságának, megbízhatóságának tanúsítási vizsgálata is.

A tanulmányok, tájékoztatók többsége 2éve publikus (2020 szeptember végén felkerült az NNK honlapjára), a projekt eredménye a gyakorlatban mégsem tapasztalható. Tudomásom szerint mai napig nem történt meg pld. a gyermek intézményekben rendelkezésre álló csapvíz ólomszennyezés kockázatának tervszerű monitorozása, pedig ennek szükségességére az NNK külön publikációban hívta fel a figyelmet.

Nem történt meg az érintettek szakszerű és hatékony tájékoztatása, és az egészséges ivóvízhez való hozzáférés támogatása sem biztosított.

Magyarországon a csapvíz általi ólomexpozíció megelőzés legfontosabb eleme a felvilágosítás, az érintettek megfelelő tájékoztatása lenne. Miközben minden információ rendelkezésre áll: az érintettek körétől a biztonságos megoldásig, nem történt érdemi előrelépés a megelőzést illetően! 

Az EU ivóvíz direktívája is hangsúlyozza a megelőzés fontosságát, a fogyasztóhelyen(!) mérendő ólomkoncentráció 10ppb-ről 5ppb-re való csökkentése is ezt a célt szolgálja.

Az új EU direktíva szerinti 5ppb határértéknek való megfelelést 2036. január 12-ig kell biztosítani,

de ez szerintem nem jelentheti azt, hogy (több tárcát érintő egyeztetésekre való hivatkozással) még a tájékoztatással is ráérünk,  és addig minden rendben van!

Vajon hány szülő ad addig kisgyermekének - fenntarthatósági szempontokat szem előtt tartva, a releváns vízminőségi adatok vagy az általa használt víztisztító ólom-eltávolító képességének hiánya miatt -  ólomszennyezett vizet, nem sejtve annak hosszú távú következményeit?

Semmit sem kell kitalálni!

Amerikában néhány évvel előttünk járnak. Számos állami és civil szervezet dolgozik együtt, összehangoltan a cél érdekében. Az információ átadáshoz szükséges segédanyagok elérhetők, csupán lefodítani és adaptálni kell őket (a magyar adatokat behelyettesíteni).
A HBBF civil szervezet tájékoztatója jó kiindulás lehet: https://hbbf.org/lead-drinking-water.

"The LCR established a Pb action level (AL) of 15 μg/L and a maximum contaminant level goal (MCLG) of zero.
The Pb action level is based on feasibility of public water systems to control corrosion in their distribution systems and is not a health benchmark for Pb in drinking water.
The Pb action level is exceeded if the concentration of the 90th percentile first draw tap sample (collected after a minimum LEAD 5. POTENTIAL FOR HUMAN EXPOSURE 400 stagnation period of 6 hours from high risk sites) exceeds 15 μg/L (EPA 2016a).
If the Pb AL is exceeded, the LCR can require public water systems to take steps to minimize the risk of Pb exposure that may include source water monitoring/treatment, public education, water quality monitoring, implementing corrosion control treatment, and Pb service line replacement.
In October 2019, EPA proposed significant changes to the LCR (EPA 2019a). These changes include:
(1) identify areas most in need of remediation of Pb service lines;
(2) establish a trigger level of 10 μg/L for requiring corrosion control in drinking water systems that do not currently treat for corrosion;
(3) require water system to replace Pb service lines;
(4) increase sampling reliability by prohibiting pre-stagnation flushing and other methods;
(5) require systems to notify customers of action level exceedance within 24 hours; and
(6) protect children in schools by expanding testing at drinking water outlets.
[https://atsdr.cdc.gov/toxprofiles/tp13.pdf]

Az amerikai programhétről: 
https://www.cdc.gov/nceh/lead/national-lead-poisoning-prevention-week.htm

Ólom az ivóvízben - megelőzés fontossága:
https://www.cdc.gov/nceh/lead/prevention/sources/water.htm

 "Az ivóvíz ólomtartalma visszafordíthatatlan szellemi károsodást okozhat a csecsemőknél és kisgyermekeknél, még 10 µg/dl alatti vérólom szint esetén is. A publikáció szerint az 5 µg/l feletti ólom mennyiség az ivóvízben jelentősen emelte a 6-24 hónapos gyermekek vérólom szintjét…a csapvíz ólomtartalma jelentős térbeli és időbeli ingadozást mutat egy épületen belül is, ezért…mindenképpen szükséges a gyermekintézmények teljes körű felmérése”.

A kiemelés egy 2021-ben publikált NNK (szakhatósági) cikkből, a publikáció, amire hivatkozik, amerikai.

Több olyan megállapítás is olvasható a tanulmányban [1], amiről tudnia kellene azoknak a szülőknek, akik gyermekük folyadék igényét pl. fenntarthatósági szempontok miatt csapvízzel szeretnék kielégíteni. Minden csapvízfogyasztást népszerűsítő szervezetnek, gyermekek táplálkozására hatással lévő szakembernek ismernie kellene a cikk főbb megállapításai mögött lévő magyarázatot.

Az ivóvíz általi ólomexpozíció „tudatos fogyasztói magatartással” teljes mértékben kiküszöbölhető.

Az, hogy mi a célravezető tudatos magatartás, az ólomszennyezés kockázatának mértékétől függ. Jelenleg még a kockázattal sincsen tisztában a szülők többsége, nemhogy a mértékével!

A cikk születése és az ólomtérképek [2] publikálása óta nem történt előrelépés sem az intézmények felmérése, sem a szakemberek, szülők tájékoztatásának irányába. Eközben a fenntarthatósági projektek leggyakoribb üzenete a csapvízfogyasztás népszerűsítése. Nem a csapvízfogyasztás népszerűsítése a gond önmagában, hanem az, hogy azt kritika nélkül teszik (valószínű releváns információ hiánya miatt).

A csapvízfogyasztás népszerűsítésével együtt fontos lenne az ólomszennyezés kockázatára is felhívni a figyelmet; a hiteles tájékozódási források, a biztonságos megoldások bemutatásával, elérhetőségével együtt (a pánik és a csomagoltvíz fogyasztás növekedésének elkerülése érdekében).

Magyarországon ma már minden tudás és eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy fenntartható, környezetkímélő módon ihassanak a gyermekek a vezetékes vízből olyan helyen is, ahol annak ólomszennyezése „legalább magas kockázatú”.

Szerintem a Döntéshozókhoz a mai napig nem jutott el a csapvíz (fogyasztóhelyi vezetékes víz) ólomszennyezésének híre és/vagy az, hogy van azonnali, biztonságos megoldás is! 
Ez jelenleg már kommunikációs feladat, amit vízkémiához értők irányításával kommunikációban jártas szakemberekre kellene bízni (kormányzati támogatással)!

A kérdés az, van-e "gazdája" az ilyen típusú prevenciónak, gyermek egészség megőrzésnek Magyarországon.
Amerikában több szervezet egymást erősítve dolgozik azon, hogy az ólomexpozíció káros hatásait megelőzzék, a programhéten belül 1 nap a csapvíz általi ólomexpozícióval foglalkozik [3]. A széleskörű tájékoztatás az egyik legfontosabb cél, majd ezt követően az edukáció és a többi...

[1] http://egeszsegtudomany.higienikus.hu/cikk/2021-1/EgTud.2021.1.66.pdf

[2] https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-ivovizben/ivoviz-kockazati-kalkulator.html

[3] https://www.cdc.gov/nceh/lead/about/program.htm

https://www.cdc.gov/nceh/lead/national-lead-poisoning-prevention-week.htm#Wednesday

Vezetékes víz felhasználásunk alig több, mint 3%-a ivóvíz célú.
Szerintem ezért sem racionális elvárás a fogyasztók részéről az, hogy a teljes szolgáltatott vízmennyiség ivóvíz minőségű legyen. Az, hogy milyen víz folyik a fogyasztói csapból, nem csupán az alkalmazott víztechnológiától, de a vízműtől független számos egyéb tényezőtől is függ. A legtöbb minőségromlás épp a fogyasztó tulajdonában lévő vezetékek, szerelvények állapota vagy a fogyasztói magatartás miatt (pl. pangó víz) következik be. 

Érdemes azt tudni, hogy az ivóvíz minőségét rontó un. másodlagos szennyezők megfelelő felhasználóhelyi víztisztítóval teljes mértékben eltávolíthatók.

Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) tájékozódási pontok hiányában keresendő. 

A legtöbb forgalomban lévő víztisztító nem a magyar csapvíznek megfelelő vízminőség javítására készül. Egy részük feleslegesen sok kémiai beavatkozást végez, ezzel növelve a biztonságos működés kockázatát, más részük viszont a legsúlyosabban egészségkárosító szennyezők eltávolítására nincsen felkészülve (fals biztonságérzet). 

A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem csupán nem javít a víz kémiai minőségén, de hamis biztonságérzetet nyújt, hiszen a szűrt víz érzékszervi tulajdonságai akkor is javulnak, ha kémiailag vagy bakteriológiailag romlik a víz minősége.

A fogyasztó az otthonában a megvásárolt víztisztító működését, megfelelőségét nem tudja ellenőrizni.

Egy víztisztító működése egy-egy pontminta megfelelő eredményével nem igazolható. A víztisztítók működésének ellenőrzésére, pl. az ólom eltávolítás tanúsítására meghatározott protokoll szerint vizsgálja a hatóság a háztartási víztisztítókat. A víztisztító akkor működik biztonságosan, ha élettartamának végén is 100%-os az ólom eltávolítási hatékonyság. Elvárás, hogy a szűrt víz bakteriológiailag megfelelő legyen és az esetleges vízminőség romlást is ki kell zárni. 

A nem kívánatos egészségkárosító szennyezők eltávolítási hatékonyságának vizsgálata (forgalmazási engedély kiadása szempontjából) Magyarországon nem része az ivóvíz-biztonsági engedélyezési eljárásnak.

Jelenleg a megfelelő tájékozódás, a döntés felelőssége a vásárlóé, a tájékoztatás és a szakmai tanácsadás a víztisztítót forgalmazó lelkiismeretére van bízva.

Tapasztalom, hogy a többség úgy használja a víztisztítóját, hogy nincs tisztában azzal, milyen elven működik, milyen fiziko-kémiai, kémiai változás eredménye a szűrt víz, amit iszik. A víztisztítót forgalmazók többsége sincs tisztában a készülék alkalmazhatósági korlátaival, az alapvető karbantartási, üzemeltetési szabályok ismertetése gyakran elmarad. 

A szakemberek többsége szerint ezért még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben: ólom, trihalo-metánok stb.), semmint a rossz víztisztító választás miatt fellépő bakteriális és egyéb folyamatok eredményeként jelentkező vízminőség romlás (aminek az egészségkockázata a jelenlegi gyakorlat miatt sokkal nagyobb).

Szerintem van a lakosságnak olyan része, aki szeretne felelősen dönteni, és megfelelően tájékozódna, ha lenne tudomása arról, hogy érintett. Ha tudná azt, hogy attól, hogy az ellenőrző pontokon a vizsgált vízminták megfelelősége 99%, nem következik, hogy a fogyasztás helyén, azaz a háztartásában is ez a helyzet. Nem véletlen, hogy az EU ivóvíz direktíva is a fogyasztói csapokon mérhető ólomkoncentráció határértékének csökkentését tartja az egyik legfontosabb minőségjavító feladatnak. 

Itt az ideje elkezdeni a tényeken, mérési eredményeken alapuló kommunikációt vezetékes vizünk minőségéről és  az ivóvíz elvárható minőségéről! Itt az ideje beszélni a fogyasztó felelősségéről is az ivóvíz minőségének megőrzése, javítása kapcsán. 

Azari Katalin
vegyészmérnök, ivóvíz-tanácsadó

Gondolkodjunk másképp ivóvizünk minőségéről!


 

 Wekerle ólomkockázati térképe [forrás:NNK] - még a 10mikrogramm/L  határértékhez hasonlítva

"...az ivóvíz ólomtartalma visszafordíthatatlan szellemi károsodást okozhat a csecsemőknél és kisgyermekeknél…  Az Irányelv átdolgozásában megadott célérték 5 µg/l, amelyet a szolgáltatási ponton 2036. január 12-ig kell elérni, emellett az Irányelv előírja az elsőbbségi épületek esetén az ólomkockázat felmérését.
Az ivóvíz minőségnek a fogyasztói csapon kell a minőségi előírásoknak megfelelnie.” NNK [1].

Sajnos a 2036. januári határidő túl messze van ahhoz, hogy a sérülékeny korban lévő gyermekeink egészség megőrzése napjainkban központilag irányított legyen...ráadásul az ólomkockázat értékelése még a 10 mikrogramm/L  határértékhez való hasonlításon alapult.
Az utóbbi időszakban viszont számos amerikai tanulmány született, amely egyértelműen zéro toleranciát ír elő a csapvíz ólomszennyezésére vonatkozóan.

Wekerlén a csapvíz ólomszennyezésének hangsúlyozásán kívül érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy már vannak 100%-os biztonságot garantáló tanúsított ivóvíz tisztítók!

Minden tudás és eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy az egészséges ivóvíz a vezetékes vízből biztosítható legyen. Wekerlén is, ahol a csapvíz ólomszennyezése „legalább magas kockázatú” a háztartások több, mint 30%-ában. 

Vannak már olyan bevizsgált, ólomra tanúsított fogyasztóhelyi víztisztítók, amik a Wekerlén mérhető akár extrém magas ólomszennyezésre is biztonságosak. Érdemes tudni azt, hogy nem minden forgalomban lévő víztisztító alkalmas az ólom megbízható eltávolítására! Az NNK által célzottan bevizsgált víztisztítók vizsgálati eredményei publikusak, az összefoglaló táblázat alapján bárki megtalálhatja a számára megfelelő megoldást [2].

A Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratóriumban állunk rendelkezésre vízvizsgálatokkal, ólom kockázat értékeléssel, ivóvíz tisztító tanácsadással. 

Azari Katalin
vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó

hivatkozások:
[1] NNK publikáció: http://egeszsegtudomany.higienikus.hu/cikk/2021-1/EgTud.2021.1.66.pdf

[2] összefoglaló táblázat 25.oldal