Karácsony Gergely                                                                                
Főpolgármester úr részére

Tisztelt Főpolgármester Úr!

2019 tavaszán, Jávor Benedekkel sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet a csapvíz ólomszennyezésével kapcsolatos problémára[1], teendőkre.

Az azóta eltelt időszakban az NNK nyilvánossá tette EU támogatott programjának eredménytermékeit, melyek közül a módszertani útmutató egyik legfontosabb megállapítása:

„Különösen fontos a régi városmagokban, épületekben élők, a kisgyermekes családok és a várandós nők, valamint a gyermekintézmények tájékoztatása…” [NNK Módszertani útmutató 9.o.]

A tájékoztatás a mai napig nem történt meg, ami szerintem hiba, és minél később kezdődik a lakosság „érzékenyítése”, annál nagyobb lesz a felháborodás, a felelősség keresés (Sajnálatos példa erre az, ami Newark-ban történt. Érdemes lenne elkerülni egy hasonló helyzetet.)

Az egészségkockázat végleges kizárása (régi épületekben csőcsere) nem megy egyik napról a másikra, mint ahogyan a probléma ismertetése és az érintettek tájékoztatása sem kockázatmentes, de előbb-utóbb elkerülhetetlen.

A Fővárosi Vízmű is tisztában van a problémával, tájékoztatóiban már felhívja a figyelmet arra, hogy „a szolgáltató a vízóráig felelős a víz minőségéért, a vízórát követő vízminőség változás az épület tulajdonosának felelőssége…”. Ezt a mondatot viszont kevesen értik az érintettek közül, csupán a felelősség áthárítására alkalmas.

Naponta érzékelem a felháborodást, amikor a 1-1 vizsgálati eredménnyel szembesülve a kisgyereket nevelők nem értik, miért nem erre hívják fel nyomatékosabban a figyelmet (legalább a csapvíz fogyasztás népszerűsítésekor).

A tájékoztatási- és probléma-megoldási stratégiát vízkémiai-szakmai alapon érdemes megtervezni, de a lakosság számára értelmezhető üzenetek eljuttatását kommunikációs szakemberekre kellene bízni.

Az óvatos figyelem felhívás és tájékoztatás szakszerűsége mellett az azonnal elérhető megoldások bemutatásával, anyagi támogatásával elkerülhető lehet a pánikhangulat vagy a felelőskeresést követő „népharag”.

A budapesti ólomtérképek szerint több, mint 600.000 ember háztartásában „legalább magas kockázatú az ólomszennyezés”, eközben a szolgáltató részéről továbbra is a régi szlogeneket és kijelentéseket halljuk a budapesti csapvíz kiváló minőségéről. A vízmű felé többször, többféle fórumon jeleztem ezt a kommunikációs problémát, volt, amikor válaszra sem méltattak, míg máskor  kioktattak és kitiltottak a közösségi fórumokról…

Véleményem szerint a sérülékeny csoportok tájékoztatása [2], és a probléma megoldás segítése legegyszerűbben és presztízsveszteség nélkül, a szolgáltató irányításával lenne megoldható.

Félő, minél később kezdődik el a tájékoztatás, a késlekedés miatti felháborodás annál nagyobb lesz (főleg akkor, ha ebbe a politika is belekeveredik). Jó lenne ezt szakmai alapon, megfelelő kommunikációs szakemberek bevonásával mielőbb elkezdeni.

„Gondolatébresztő” a teljesség igénye nélkül:

Az NNK honlapján közzé tette az azonnali megoldási lehetőségeket vizsgáló tanulmányát is.

A végleges megoldásig, a csővezetékek cseréjéig a tanúsított víztisztítók azonnali megoldást biztosíthatnának. A feltételes mód alkalmazása nem véletlen, éppen ez nehezíti ennek az egyszerű kommunikációját a szakemberek részéről. [3]

Az ólom eltávolítására biztonságos víztisztító kiválasztása olyan vízkémiai ismereteket igényel, amivel nem csak a lakosság, de a jelenleg víztisztítót forgalmazók többsége sem rendelkezik.

Félő, hogy a nem megfelelően kiválasztott víztisztító okozta vízminőség-romlás nagyobb kockázattal jár, mint a kezeletlen vízben lévő szennyezés.[4]

2020. októberétől az NNK honlapján elérhető a tanúsított víztisztítók listája, az érintettekhez viszont nem jutott el az információ, és/vagy nincs annyi vízkémiai ismeretük, hogy megértsék ezeket.

Ha a tanúsított víztisztítók vásárlását szakmai és valamilyen anyagi támogatás is kísérné a megfelelő ismeretterjesztés mellett, a jelenlegi rendszerben lévő kockázat kiküszöbölhető lenne: enyhítené a várható megdöbbenést és esetleges pánikot, másrészt ezzel biztosítható lenne, hogy a vízfogyasztó a számára megfelelő (biztonságos) megoldást választhassa.

Például az érintett családok, kismamák szervezetten kaphatnának víztisztítót (Lásd Newark). A rendszeres szűrőbetét csere akár a vízmű, oktatási intézmény vagy a védőnői hálózat segítségével felügyelhető lenne.

Megbízható „értékesítési pontok” kijelölésével az ajánlható víztisztítók szakszerű tanácsadással lehetnének megvásárolhatók;

a víztisztítók vásárlásának anyagi támogatásával (megadott típusokra) szintén biztosítható lenne a megfelelő választás, kizárhatók lennének a minőségi kritériumoknak nem megfelelő típusok.

Közel 30 éves szakmai tapasztalattal állok rendelkezésre további információkkal a mielőbbi probléma megoldást segítendő!

Tisztelettel,

Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó

+36302314755

labor@vizkemia.hu

Kiemelések az interneten is elérhető NNK „Módszertani Útmutató az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos lakossági tájékoztatáshoz 3.verzió” -ból.

[1] Érintett családok:

„A fővárosi épületek 8%-a a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon magas kockázatú, 17%-a magas kockázatú, 64%-a közepes kockázatú, 7%-a alacsony kockázatú és 3%-a nagyon alacsony kockázatú lett. A fővárosban legalább magas kockázatú épület-tömbben, kb. 50.000 épületben, kb. 620.000 fő él. [26.o.]

„Tapasztalataink alapján megerősítést nyert, hogy a régi, 1945 előtti épületek a leginkább kockázatosak az ivóvízbe oldódó ólom szempontjából, de pusztán az épületkor ismerete nem elég a pontos kockázat megítéléséhez. Szintén jól látszik, hogy az ivóvíz ólomtartalma egy épületen belül igen változatos lehet, egy mintavételi pont (pl. lakás) nem jellemzi az egész épületet. Egy épület érintettségét alapos kockázatértékeléssel és szükség esetén jól megtervezett vizsgálatokkal lehet megfelelően megítélni, ehhez nyújt segítséget a projekt keretein belül elkészített „Módszertan az épületeken belüli ivóvízhálózat ólomforrásainak felderítésére, kockázatfelmérésére” c. dokumentum 2. verziója.” [41.o]

[2] Egészséghatások

„Az újabb kutatások alapján gyermekek esetén biztonságosnak mondható vérólomszint nincsen, így az ólom bevitelét minden forrásból minimalizálni kell. A szervezetbe bejutó ólom akár hosszú időn át raktározódhat a csontokban, ahonnan például várandósság során vagy szoptatáskor a kalciummal együtt felszabadulhat, és a véráramba juthat…

Az ólomexpozíció szempontjából a káros egészséghatások tekintetében érzékeny csoportok a gyermekek és a szülőképes korú nők. Több kutatás kimutatta a csapvíz ólomtartalmának és a vérólomszintnek, valamint az ólom káros hatásainak összefüggését. Az ivóvíz általi ólombevitel hosszú távú, kis dózisú ólombevitelt jelenthet, így leginkább a gyermekek mentális fejlődésére gyakorolt káros hatások emelhetők ki.” [15.o.]

„Bármilyen úton bevitt ólom káros egészséghatása a vér ólomtartalmán keresztül érvényesül, így ezzel van összefüggésben. Több kutatás is vizsgálta az ivóvíz ólomtartalmának és a vérólomszintnek az összefüggését, az eredmények alapján a csapvíz általi ólombevitel mértéke a vérólomszintet növeli. Az ivóvíz általi ólombevitel esetén alacsony szintű, hosszan tartó krónikus hatásokkal kell foglalkozni, akut ólommérgezés ennél a beviteli útnál nem jellemző.

Az ólom sokféle toxikus hatást kifejthet gyermekeknél és a felnőtteknél egyaránt, gyakorlatilag a test minden szervrendszerét érintheti, az emberi szervezet számára nem esszenciális. Az ólom káros hatásaival leginkább érintett szervek a központi és perifériás idegrendszer, a szív- és érrendszeri, a gyomor-bélrendszeri, vese-, endokrin-, immun- és valamint hematológiai rendszerek. Mára bebizonyosodott, hogy azok az expozíciós szintek, amelyek nem okoznak nyilvánvaló tüneteket és korábban biztonságosnak tekintették, a károsodások széles spektrumát okozzák a gyermekeknél, úgymint a kognitív képességek és koncentrációképesség csökkenését, viselkedészavarokat, diszlexiát, figyelemhiányos rendellenességeket, magas vérnyomást, vesekárosodást, az immunrendszer és reproduktív szervek károsodását. Ezek a hatások többnyire tartósak és visszafordíthatatlanok. Az ólom már viszonylag kis vérólomszint mellett is káros lehet az emberi, elsősorban a kisgyermekek egészségére, perzisztens, idővel felhalmozódhat a testben, így nincs biztonságosnak tekinthető koncentrációja. Az ólom káros hatásai egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, cink) pótlásával mérsékelhetők.

Az irodalmi adatok alapján az ivóvíz általi ólombevitel tekintetében a várandós nők és kisgyermekek tekinthetők érzékeny csoportnak.” [38.o.]

Megoldási lehetőségekről:

„Az ivóvíz ólomtartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek teljes felújítása jelenti a végleges megoldást, de ennek megvalósításáig a fogyasztók egészségterhének csökkentésére különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jöhetnek, pl. a különböző ivóvíz utótisztító kisberendezések (továbbiakban: ivóvíztisztító kisberendezések vagy termékek) alkalmazása.” [10.o.]

„Az eredmények alapján a vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz ólom koncentrációjának jelentős csökkentésére, egyes típusok az ólomtartalom teljes eltávolítására is. Nem minden típus volt alkalmas arra, hogy nagy ólomkoncentrációjú csapvíz ólomtartalmát is biztonságos, határérték alá csökkentse a vizsgálati időszak végéig.  A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó berendezés) volt, amelynél nem jelentkezett kedvezőtlen változás a csapvízben, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és a szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek kisebb-nagyobb mértékben: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása volt tapasztalható.” [11.o]

„Fontos kihangsúlyozni, hogy az ivóvíztisztító kisberendezések engedélykötelesek, alkalmazásuk közegészségügyi kockázattal is járhat, amely kockázatok a helyes üzemeltetéssel és karbantartással csökkenthetők.

Ki kell emelni, hogy nem minden víztisztító kisberendezés alkalmas a csapvíz ólomtartalmának megfelelő mértékű és biztonságos csökkentésére. Érdemes az NNK által vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések közül választani.” [12.o.]

[3] Nem megfelelő víztisztító választás kockázatai:

„A nitrit megjelenésének kockázatát az NNK laboratóriumi vizsgálatai is több kisberendezés esetében alátámasztották. A nitrit elsősorban a kisgyermekek tekintetében jelent egészségkockázatot. Szintén kockázatot jelenthet egyes típusok esetén a szervetlen ion tartalom, azon belül is az emberi szervezet számára fontos kalcium és magnézium tartalomra utaló összes keménység túlzott csökkenése. További közegészségügyi kockázatot jelenthet az ezüstözött aktívszénből vagy gyantából kioldódó ezüst tartalom, elsősorban a kisgyermekek tekintetében.” [31.o]

[4] Nem megfelelő tájékoztatás kockázatai (forgalmazó felelőségi körébe tartozó)

„A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus) volt, amelynél nem okozott kedvezőtlen változást a csapvíz minőségében a vizsgált paraméterek tekintetében, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása volt tapasztalható. A kockázatok megfelelő üzemeltetéssel csökkenthetők, illetve megelőzhetők.” [34.o.]

„Az ólomeltávolítási hatékonyságot termékenként vagy termékcsaládonként egyedileg szükséges értékelni, ehhez szükségesnek tartjuk egy vizsgálati módszertan kidolgozását, amely alapján az ólomeltávolítási hatékonyság a továbbiakban más termékeknél is értékelhető. Emellett az ivóvíz ólomtartalmának csökkentésében igazoltan hatékonyan működő termékek jelölésére javasolt kidolgozni egy lehetséges (pl. védjegy) rendszert.”