A visszagyűjtendő flakonok jó részét le sem kellene gyártani!
A műanyag flakonok visszagyűjtése és az újrahasznosítás mellett a szemlélet formálás, a fogyasztói szokások megváltoztatása is jelentős eredményt hozhat fenntarthatósági szempontból.
Ha a vízminőségről és víztisztítókról szóló tájékoztatás teljes körű és a fogyasztó szempontjából releváns információkat tartalmazó lenne, a fogyasztók zöme nem az ásványvizet választaná a csapvíz helyett - indirekt módon ez derül ki a Xylem „State of Water” nyári felmérésének sajtónyilvános statisztikai jellemzőiből*.
A válaszadók többsége nem iszik csapvizet, az ok túlnyomóan a csapvíz esztétikai (érzékszervi és fizikai) tulajdonságaira vezethető vissza. A csapvíz ivóvíz célú fogyasztását mellőzők közül a többség a csapvíz mellékízével és szagával nincs megelégedve; kevesebb, mint a fele választja azért az ásványvizet, mert azt egészségesebbnek tartja. Meggyőződésem az, hogy ha lenne megfelelő információja, a fogyasztók többsége a POU víztisztítást választaná a csomagolt víz helyett, miközben jelenleg ez az arány alig 15%.
A felmérésből számomra az is kiolvasható, hogy megfelelő kommunikációval a csomagolt víz felhasználás azonnal és jelentősen csökkenthető lenne anélkül, hogy a vízfelhasználó úgy érezné, bármiben is kompromisszumot kell kötnie.
Magyarországon minimális azoknak a fogyasztóhelyeknek a száma, ahol a vezetékes víz nem elég jó ahhoz, hogy az ivóvízzel szembeni bármely fogyasztói elvárás biztosítható legyen megfelelő víztisztítóval és azt kiegészítő extra funkciót is biztosító megoldásokkal. Ezt a Vízkutató Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium vizsgálatai és több évtizedes ivóvíz tanácsadói tapasztalatom is alátámasztja.
Ha a flakonok környezet terhelése kapcsán nem csak a visszagyűjtés megszervezésére irányulna a figyelem, hanem a környezetkímélő, gazdaságos, kompromisszum mentes megoldások bemutatására is, a végeredmény sokkal látványosabb lehetne! Egy jól megválasztott ivóvíz tisztító minimum 500 flakonnal kevesebb környezet terhelést jelent évente! Nem csak a flakon maga, a szállítás, begyűjtés terhei is csökkennének, ha a palackozott víz helyett az adott fogyasztóhelyre megfelelő (azaz biztonságos, megbízható) víztisztítóval biztosítanák az ivóvizet.
.
Változtassunk! Mikor, ha nem most?
Már magyarországi forgalmazásban is vannak megbízható, biztonságos ivóvíz tisztítók, pl. a Doulton laboratóriumi és mérnöki tanácsadással is támogatott képviselete garancia a megbízható működésre, a megfelelő fogyasztói tájékoztatásra háztartásokban, munkahelyeken, közösségekben egyaránt.
A HoReCa szektort követően már a munkahelyek számára is elérhetők azok a vezetékes "vízkoncepciók", melyek révén biztosítható a tisztított csapvíz higiénikus adagolása (személyre szabott kulacsokba is). A vízkoncepciót kínálók felkészültek az azonnali szénsavas, hűtött vagy meleg víz szolgáltatására és exkluzív kiszerelésére is. Mindezt környezet terhelő csomagolóanyag és szállítás nélkül biztosítják, az esetek egy részében kémiai vízminőség garanciával, karbantartási szolgáltatásokkal.
Ne a visszaváltást szervezd, gondolkodj másképp az ivóvízről és változtass!
Az optimális ivóvíz portfólió kialakításához laboratóriumi vizsgálati háttérrel, az 5/2023 (I.12.) ivóvíz rendelet szerinti kockázat értékeléssel és ivóvíz tanácsadással is állunk rendelkezésre, ha az ivóvíz biztosítása kapcsán is fontos a fenntarthatóság!
Vajon hány szülő ad kisgyermekének ólomszennyezett vizet, nem sejtve annak hosszú távú következményeit?
A WHO minden évben megrendezi az „ólomexpozíció megelőzés témahetet” [ILPPW - international-lead-poisoning-prevention-week], amelyen belül pl. Amerikában az ivóvíz általi ólomexpozíció külön témanapot kap évről-évre. A cél a prevenció, a minél szélesebb kört elérő tájékoztatáson keresztül. A csapvíz általi ólomexpozíció teljes mértékben kiküszöbölhető, megfelelő fogyasztói magatartással, ezért rendkívüli jelentőségű az érintettek tájékoztatása.
Mi a helyzet Magyarországon?
Az NNK felmérése szerint a fővárosban mintegy 50.000, a vidéki nagyvárosokban további 32.000 épülettömb van, ahol a csapvíz ólomszennyezése "legalább magas kockázatú” [az NNK által publikált fővárosi térképen piros színnel jelöltek].
EU támogatott projekt keretében számos „eredményterméket” elkészített az NNK Ólom Munkacsoportja. Az ólomtérképeken kívül rendelkezésre áll többféle szakmai útmutató, lakossági tájékoztató és nem utolsó sorban az azonnali és környezetkímélő megoldást biztosító, POU víztisztítók ólomeltávolítási hatékonyságának, megbízhatóságának tanúsítási vizsgálata is.
A tanulmányok, tájékoztatók többsége 2éve publikus (2020 szeptember végén felkerült az NNK honlapjára), a projekt eredménye a gyakorlatban mégsem tapasztalható. Tudomásom szerint mai napig nem történt meg pld. a gyermek intézményekben rendelkezésre álló csapvíz ólomszennyezés kockázatának tervszerű monitorozása, pedig ennek szükségességére az NNK külön publikációban hívta fel a figyelmet.
Nem történt meg az érintettek szakszerű és hatékony tájékoztatása, és az egészséges ivóvízhez való hozzáférés támogatása sem biztosított.
Magyarországon a csapvíz általi ólomexpozíció megelőzés legfontosabb eleme a felvilágosítás, az érintettek megfelelő tájékoztatása lenne. Miközben minden információ rendelkezésre áll: az érintettek körétől a biztonságos megoldásig, nem történt érdemi előrelépés a megelőzést illetően!
Az EU ivóvíz direktívája is hangsúlyozza a megelőzés fontosságát, a fogyasztóhelyen(!) mérendő ólomkoncentráció 10ppb-ről 5ppb-re való csökkentése is ezt a célt szolgálja.
Az új EU direktíva szerinti 5ppb határértéknek való megfelelést 2036. január 12-ig kell biztosítani,
de ez szerintem nem jelentheti azt, hogy (több tárcát érintő egyeztetésekre való hivatkozással) még a tájékoztatással is ráérünk, és addig minden rendben van!
Vajon hány szülő ad addig kisgyermekének - fenntarthatósági szempontokat szem előtt tartva, a releváns vízminőségi adatok vagy az általa használt víztisztító ólom-eltávolító képességének hiánya miatt - ólomszennyezett vizet, nem sejtve annak hosszú távú következményeit?
Semmit sem kell kitalálni!
Amerikában néhány évvel előttünk járnak. Számos állami és civil szervezet dolgozik együtt, összehangoltan a cél érdekében. Az információ átadáshoz szükséges segédanyagok elérhetők, csupán lefodítani és adaptálni kell őket (a magyar adatokat behelyettesíteni). A HBBF civil szervezet tájékoztatója jó kiindulás lehet: https://hbbf.org/lead-drinking-water.
"The LCR established a Pb action level (AL) of 15 μg/L and a maximum contaminant level goal (MCLG) of zero. The Pb action level is based on feasibility of public water systems to control corrosion in their distribution systems and is not a health benchmark for Pb in drinking water. The Pb action level is exceeded if the concentration of the 90th percentile first draw tap sample (collected after a minimum LEAD 5. POTENTIAL FOR HUMAN EXPOSURE 400 stagnation period of 6 hours from high risk sites) exceeds 15 μg/L (EPA 2016a). If the Pb AL is exceeded, the LCR can require public water systems to take steps to minimize the risk of Pb exposure that may include source water monitoring/treatment, public education, water quality monitoring, implementing corrosion control treatment, and Pb service line replacement. In October 2019, EPA proposed significant changes to the LCR (EPA 2019a). These changes include: (1) identify areas most in need of remediation of Pb service lines; (2) establish a trigger level of 10 μg/L for requiring corrosion control in drinking water systems that do not currently treat for corrosion; (3) require water system to replace Pb service lines; (4) increase sampling reliability by prohibiting pre-stagnation flushing and other methods; (5) require systems to notify customers of action level exceedance within 24 hours; and (6) protect children in schools by expanding testing at drinking water outlets. [https://atsdr.cdc.gov/toxprofiles/tp13.pdf]
Szerintem a Döntéshozókhoz a mai napig nem jutott el a csapvíz (fogyasztóhelyi vezetékes víz) ólomszennyezésének híre és/vagy az, hogy van azonnali, biztonságos megoldás is!
"Az ivóvíz ólomtartalma visszafordíthatatlan szellemi károsodást okozhat a csecsemőknél és kisgyermekeknél, még 10 µg/dl alatti vérólom szint esetén is. A publikáció szerint az 5 µg/l feletti ólom mennyiség az ivóvízben jelentősen emelte a 6-24 hónapos gyermekek vérólom szintjét…a csapvíz ólomtartalma jelentős térbeli és időbeli ingadozást mutat egy épületen belül is, ezért…mindenképpen szükséges a gyermekintézmények teljes körű felmérése”.
A kiemelés egy 2021-ben publikált NNK (szakhatósági) cikkből, a publikáció, amire hivatkozik, amerikai.
Több olyan megállapítás is olvasható a tanulmányban [1], amiről tudnia kellene azoknak a szülőknek, akik gyermekük folyadék igényét pl. fenntarthatósági szempontok miatt csapvízzel szeretnék kielégíteni. Minden csapvízfogyasztást népszerűsítő szervezetnek, gyermekek táplálkozására hatással lévő szakembernek ismernie kellene a cikk főbb megállapításai mögött lévő magyarázatot.
Az ivóvíz általi ólomexpozíció „tudatos fogyasztói magatartással” teljes mértékben kiküszöbölhető.
Az, hogy mi a célravezető tudatos magatartás, az ólomszennyezés kockázatának mértékétől függ. Jelenleg még a kockázattal sincsen tisztában a szülők többsége, nemhogy a mértékével!
A cikk születése és az ólomtérképek [2] publikálása óta nem történt előrelépés sem az intézmények felmérése, sem a szakemberek, szülők tájékoztatásának irányába. Eközben a fenntarthatósági projektek leggyakoribb üzenete a csapvízfogyasztás népszerűsítése. Nem a csapvízfogyasztás népszerűsítése a gond önmagában, hanem az, hogy azt kritika nélkül teszik (valószínű releváns információ hiánya miatt).
A csapvízfogyasztás népszerűsítésével együtt fontos lenne az ólomszennyezés kockázatára is felhívni a figyelmet; a hiteles tájékozódási források, a biztonságos megoldások bemutatásával, elérhetőségével együtt (a pánik és a csomagoltvíz fogyasztás növekedésének elkerülése érdekében).
Magyarországon ma már minden tudás és eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy fenntartható, környezetkímélő módon ihassanak a gyermekek a vezetékes vízből olyan helyen is, ahol annak ólomszennyezése „legalább magas kockázatú”.
Szerintem a Döntéshozókhoz a mai napig nem jutott el a csapvíz (fogyasztóhelyi vezetékes víz) ólomszennyezésének híre és/vagy az, hogy van azonnali, biztonságos megoldás is! Ez jelenleg már kommunikációs feladat, amit vízkémiához értők irányításával kommunikációban jártas szakemberekre kellene bízni (kormányzati támogatással)!
A kérdés az, van-e "gazdája" az ilyen típusú prevenciónak, gyermek egészség megőrzésnek Magyarországon. Amerikában több szervezet egymást erősítve dolgozik azon, hogy az ólomexpozíció káros hatásait megelőzzék, a programhéten belül 1 nap a csapvíz általi ólomexpozícióval foglalkozik [3]. A széleskörű tájékoztatás az egyik legfontosabb cél, majd ezt követően az edukáció és a többi...
Az, hogy egy adott vízvételi helyen az egészséges ivóvíz hogyan biztosítható és milyen feltételekkel (pl. környezetkímélő, gazdaságos, kényelmes, fenntartható módon), számos paramétertől függ. Megfelelő döntés előkészítéssel, és az abból következő megoldásokkal, a vezetékes víz optimális feltételekkel és biztonságosan felhasználható ivóvíz szükségletünk kielégítésére.
A fogyasztóhelyről származó vízminták (csapvíz) vizsgálatai kapcsán tapasztaljuk az egyik fontos döntési szempont ismeretének hiányát.
Az ivóvízről való döntések többsége a rendelkezésre álló csapvíz szennyezőinek ismerete nélkül születik.
Kevesen tudják, mit jelent az, hogy "a szolgáltató csak a vízóráig felel a vezetékes víz minőségéért, az épületen belül bekövetkező vízminőség romlás a tulajdonos, üzemeltető felelőssége".Az alkalmazott fertőtlenítés, az épületen belüli esetleges vízkezelés, a vízvezetékek, szerelvények állapota miatt a hálózatban a vízminőség szükségszerűen változik (a másodlagos szennyezők miatt romlik).Ha a fogyasztói ponton a csapvíz érzékszervi tulajdonságai nem kielégítőek, ha valamilyen másodlagos szennyezőt is tartalmaz a vízmű ellenőrző ponthoz képest vagy extra szolgáltatásokra is szükség van (hűtés, szénsav-adagolás, azonnali forró víz), kézenfekvő megoldás a hálózativíz adagoló és/vagy víztisztító alkalmazása. Ezek kiválasztásánál viszont nem csupán az a lényeg, hogy milyen ízű és hőmérsékletű vizet biztosít, mennyi helyet foglal, hogyan néz ki, mennyibe kerül stb...
A döntésnél minimum szempont kellene legyen az, hogy a víz az adagolót/kezelést követően megfeleljen az ivóvíz minőségi követelményeinek.
A fogyasztóhelyen potenciálisan megjelenő vízszennyezők ismerete alapvető fontosságú a megfelelő döntéshez!
A kémiai és mikrobiológiai szennyezők többsége nem jár együtt érzékszervi tulajdonság romlással, így előfordulhat, hogy finom, ugyanakkor pl. ólomszennyezett víz folyik a csapból vagy a hálózati-víz adagolókból. A vízadagolóból/víztisztítóból biztosított víz jó íze hamis biztonság érzetet kelthet, ha a másodlagos szennyezők eltávolítására a víztisztító nem alkalmas.
Magyarországon a vízadagolókra vonatkozó forgalmazási (engedélyeztetési) szabályozásnak jelenleg még nem része a vízminőség javítás ellenőrzésére irányuló vizsgálat, csak "ivóvíz biztonsági szempontból" kell megfelelnie a különböző vízadagoló készülékeknek.
Amennyiben az ivóvizet a vezetékes víz felhasználásával biztosítják
a csapvíz potenciális szennyezőinek ismeretében fontos meggyőződni arról, hogy a vízkezelést követően a víz ivóvíz minőségű lesz-e. Ehhez szükséges a vízadagoló ivóvíz biztonsági engedélye a mellékleteivel együtt, ami a vizsgálólaboratóriumi eredményeken kívül tartalmazza a benne alkalmazott víztisztító biztonságos és megbízható működtetésének feltételeit is.
Abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz az épület kora alapján ólomszennyezett lehet, prioritás, hogy az adagolóban lévő víztisztító -NNK vizsgálattal is igazoltan- ólomra tanúsított legyen. Ez a dokumentum nem azonos az ivóvíz biztonsági engedélyt megelőző vizsgálati jegyzőkönyvvel, az ugyanis csak abból a szempontból vizsgálja a vízadagolókat, hogy az adagolás eredményeként nem kell-e káros folyamatokkal számolni.
Ha az ólomszennyezés lehetősége fennáll, olyan vízkezelő megoldás optimális, amely hatósági szakvéleménnyel alátámasztva is biztosítja a 100%-os ólom eltávolítást [2]. Ez azért lényeges, mert az általánosan használt aktívszenes szűrőanyagok csak ideiglenesen képesek megkötni az ólomszennyezést, majd azt véletlenszerűen visszaengedhetik a szűrt vízbe.
Ha a vízadagolót "univerzális" víztisztítóval szerelik, azaz a víztisztító az összes potenciális másodlagos vízszennyező eltávolítására alkalmas [3], ez a biztonság érzeten túl anyagi előnyökkel is járhat. Ebben az esetben nem szükséges bizonyos vízkémiai ellenőrző vizsgálatokat rendszeresen végeztetni (pl. Well épület minősítéshez) ; a vízfogyasztók tájékoztatására elegendő a víztisztító vizsgálati jegyzőkönyveire hivatkozni (és azt közzétenni).
Laboratóriumunk több évtizedes szakmai tapasztalattal áll rendelkezésre a tiszta, egészséges ivóvíz biztosításának bármely fázisához kapcsolódó tanácsadással, vízvizsgálatokkal. A vizsgálati pontok kijelölésétől a laborvizsgálatokon át az optimális megoldások megtalálásáig.
Azari Katalin vegyészmérnök (1990BME), ivóvíz tanácsadó
Hivatkozások: [1] "Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 8/B. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központ ...az 5. számú melléklet I. pont D) és E) alpontjában felsorolt... hálózativíz-utókezelő vagy vízadagoló, ballonos vízadagoló kisberendezéseket vízbiztonsági szempontból engedélyezi.>
Az engedélyezés során az NNK az előzetesen kiadott szakvéleménye alapján figyelembe veszi a vízzel érintkező anyagból kioldódó szennyező anyagok jelenlétét, vizsgálja, hogy a technológia alkalmazása nem eredményezi-e a mikrobiológiai minőség romlását, továbbá kellemetlen íz- és szaganyagok ivóvízbe kerülését, ennek eredménye alapján dönt az engedély megadásáról." [NNK tájékoztató]
[2] "Azokra a vízadagolókra, melyekben olyan víztisztító van, ami NNK ivóvíz biztonsági engedéllyel és ólom tanúsítási vizsgálati jegyzőkönyvekkel rendelkezik, nem szükséges külön NNK ivóvíz biztonsági engedély abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz kémiai szűrésére csak a minősített szűrőbetétet használják és a vízadagoló - a szerkezeti anyagaira vonatkozóan - rendelkezik ivóvíz biztonsági engedéllyel." [NNK állásfoglalás]
[3] Az önálló víztisztítóként is telepíthető vagy az adagolókba szerelhető víztisztítók közül a Doulton Ultracarb-ra az NNK 39438-1/2021/LAB szakvélemény és 37686-6/2021/KTEF ivóvízbiztonsági engedély alapján "univerzális ivóvízminőségi garancia" adható - munkahelyi, közösségi, háztartási, felhasználásban is.
Az ólom súlyosan egészségkárosító, különösen a kisgyerekek idegrendszeri fejlődésére veszélyes.
"...az épületeken belüli rendszeres vízvizsgálat - egyes speciális esetektől eltekintve - jelenleg nem előírás. ...az új ólomra vonatkozó határértéket 2036. január 12-ig kell biztosítani..." NNK, [a]
Hiába mérjük, tudjuk; azt tapasztaljuk, hogy a cselekvés legtöbbször elmarad. Az ólomszennyező forrás feltárása nem történik meg. Az érintettek általában megnyugszanak egy későbbi (nagyon könnyen kivitelezhető) fals negatív minta vizsgálati eredményével... Eközben civil csoportok bölcsődéseknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak kritika nélkül tartanak "igyunk csapvizet" népszerűsítő előadást környezetvédelmi megfontolásokból. (Egy-egy ilyen érzékenyítő előadás támogatási költsége több, mint az ólomszennyezett víz kiváltása pl. biztonságos tisztítása környezetkímélő módon.)
Az ólom súlyosan egészségkárosító, különösen a kisgyerekek idegrendszeri fejlődésére veszélyes. [6]
Az amerikai HBBF [1] szerint a legújabb (2020.12.22) EPA szabályozás többek között azért nem védi kellően a kisgyerekeket a csapvíz általi ólomexpozíció okozta károsodástól [4], mert túl hosszú az a türelmi idő, amit biztosít a kötelező teljesítésig, és egyébként is túl megengedő a határérték. A szabályozás nem kevésbé szigorú, mint az EU (2020.12.15) új direktívája, ami 2036.01.12-ig ad "haladékot".
A HBBF célzott, statisztikailag értelmezhető és reprezentatív felmérése szerint az ivóvízben lévő legkisebb kimutatható ólomszennyezés is vérólomszint növekedést eredményez!
Célzott vizsgálatokkal is bizonyított az a tény, hogy nincsen olyan határérték, ami alatt gyerekek számára ne lenne káros az ólomszennyezés az ivóvízben.
Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert Magyarországon a 10ppb határértékhez való hasonlítás az értékelés alapja. 1-1 vizsgálat értelmezésekor - véleményem szerint- hibát követ el az, aki csupán ehhez a jelenlegi 10ppb [mikrogramm/l] cselekvési határértékhez hasonlítja az eredményt, és jut téves konklúzióra. Még nagyobb a probléma akkor, ha a mintavétel sem volt körültekintő, és a mintavételezés hibája miatt születtek fals negatív mérési eredmények.
A HBBF tanulmánya kimondottan az ivóvíz általi ólombevitelt, és annak hatásait vizsgálta. A vizsgálati eredmények alapján kritikával illeti a jelenlegi szabályozásokban meghatározott cselekvési határértékeket. Az alábbi táblázat azért tanulságos, mert a HBBF 6%-os érintettségnél is kiadta a vészjelzést, és türelmetlenségének adott hangot [4], nálunk ennél nagyobb mértékű és arányú ólomszennyezés esetén sem történt még tájékoztatás sem!
Pl. Wekerlén az NNK mérési eredmények alapján [7] a háztartások több, mint 30%-ában lényegesen magasabb volt az ólomszennyezés, mint 10ppb! A vizsgált gyerekintézményekben többszörös határérték túllépést mértek a vélelmezett szennyezőforrás (ólomcsövek) cseréjét követően is.
a HBBF[1] felmérés egyik összefoglaló táblázata
A téma iránti közömbösség és az ebből adódó nem megfelelő tájékoztatás azért fájó, mert a vezetékes víz ólomszennyezése "tudatos fogyasztói magatartással" teljes mértékig kiküszöbölhető.
Csakhogy
a szülők zöme nem is sejti azt, hogy gyermeke érintett, mint ahogyan azt sem, hogy mit jelent az a mondat a gyakorlatban, hogy a szolgáltató csak a vízóráig felel a víz minőségéért.
Az új EU direktíva ráirányítja a figyelmet az ivóvíz általi ólomexpozíció súlyosságára azzal, hogy a jelenlegi cselekvési(!) határértéket 5ppb-re módosítja és ezt a fogyasztói (!) csapból vett mintából kell vizsgálni. A szabályozás gyenge pontja (a gyermekek egészsége szempontjából) itt is a végtelennek tűnő teljesítési határidő. Az új szabályozásnak nyilván nem a szankcionálás a célja. Ez magyarázhatja a szigorúbb határérték bevezetésére adott hosszú türelmi időt. A türelmi idő viszont nem lehet hivatkozási alapja az elmaradt tájékoztatásnak! Nem lehet magyarázat arra, hogy a tájékoztatás, az edukáció, a megoldáskeresés, segítségnyújtás miért késik!
A csapvíz ólomszennyezése által okozott egészségkárosodás 2036 január 12-ig is ugyanolyan visszafordíthatatlan, mint azt követően...
A Vízkémia laborba beérkező gyermekintézményekből származó minták vizsgálatai kapcsán többször szembesülünk azzal, hogy a mérési eredményből következő "cselekvés" elmarad.
Az esetek zömében a megrendelő nem érdekelt abban, hogy az eredmények kiderüljenek, az esetleges szennyezőforrást feltárják, és ennek megfelelően gondoskodjanak a megoldásról. Általában történik egy másik mintavétel, amit lehet úgy kivitelezni, hogy a mintában az ólomszennyezés ne legyen kimutatható (fals negatív minta).
Vízminőséghez nem értő civil aktivisták bölcsődéseknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak tartanak "igyunk csapvizet" népszerűsítő előadást olyan intézményekben is, ahol a gyerekeknek más forrásból kellene egészséges ivóvizet biztosítani.
Miközben a csapvíz fogyasztás népszerűsítése divatos tevékenység [5], sajnálatos, hogy ugyanez nem mondható el pl. a körültekintő monitorozás propagálására. Ez napjainkban különösen aktuális, hiszen az intézmények részleges lezárása kapcsán joggal feltételezhető, hogy a vízforgalom jelentős csökkenése a vízben mérhető ólomszennyezés növekedését eredményezi.
Kértem az NNK válaszát arra, hogy ellenőrizték-e a kritikus gyermekintézmények vízhálózatát; kinek a feladata az ellenőrzés eredményéből következő tájékoztatás, a megoldásról való gondoskodás, az egészséges ivóvíz biztosításának ellenőrzése. A válasz nem nyugtatott meg.[a]
Úgy látom, jelenleg ennek a kérdésnek nincsen felelőse. Azokban a gyerekintézményekben, ahol az ivóvízben a zéró [azaz nem kimutatható] ólomszennyezés az egyedüli elfogadható érték, a gyerekek információ hiány miatt ólomszennyezett vizet isznak...
Semmit sem kell kitalálni. Az interneten számos amerikai szervezet ismertető, tájékoztató anyaga elérhető.
Amennyiben szükséges, a hazai helyzet adaptálásához, az anyagok fordításának szakmai lektorálásához felajánlom segítségemet. [megoldási javaslat]
Azari Katalin vegyészmérnök Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
[6] The Health Threats from Lead in Tap Water ˇ"The EPA’s Maximum Contaminant LevelGoalfor lead is 0 ppb—in other words, EPA admits that the only safe level of lead is zero. Lead is a potent irreversible neurotoxin. EPA and public health experts ranging from theCenters for Disease Control and Preventionto theWorld Health Organization(WHO) and theAmerican Academy of Pediatricshave found that there is no safe level of lead.EPA notesthat low levels of exposure in children are linked to damage to the brain and nervous system, learning disabilities, shorter stature, impaired hearing, and harm to blood cells. Exposed adults can suffer fromcardiovascular diseaseand adverse impacts on reproduction and the kidneys, among other harmful health effects."
Köszönjük az észrevételeit! A felmerült kérdésekre összefoglalóan az alábbi választ adjuk:
Az épületen belüli vízminőség-változásért az épület fenntartója, tulajdonosa; a munkahelyen szolgáltatott ivóvíz minőségéért pedig a munkáltató a felelős, így nem megfelelő eredmények esetén őket javasolt tájékoztatni. A 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) általánosan előírja, hogy „53. § (2) Az építmények megvalósítása és rendeltetésszerű használata során biztosítani kell a c) megfelelő mennyiségű és minőségű használati és ivóvizet, azonban az épületeken belüli rendszeres vízvizsgálat - egyes speciális esetektől eltekintve - jelenleg nem előírás.
Az EFOP-1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001 projekt során több épület, köztük oktatási intézmények részletes felmérése is megtörtént, jellemzően hosszabb pangást követően (nyári szünetben, vagy ahol nem volt megoldható, hétvégi pangást követően), ezeket a tapasztalatokat, eredményeket figyelembe véve állítottuk össze az elkészült anyagainkat.
A levelében jelzett, szükségesnek tartott lakossági tájékoztatás és figyelemfelhívás régóta történik, számos sajtóközlemény, tv interjú, újsághír és mindenek előtt tájékoztató anyag keletkezett intézetünkben az elmúlt évben, években. Az épületek újranyitásáról készültek az NNK-n belül ajánlások, amelyek a honlapunkon több mint fél éve elérhetők.
Az Új Irányelv átültetésével kapcsolatos munka az NNK-n belül megkezdődött, amelynek egyik része az épületeken belüli kockázatok felmérése, az elsőbbségi épületek azonosítása is, az Irányelv etekintetben kiemelten foglalkozik az ólommal. Az Új Irányelv a lakossági tájékoztatást is kiemelten kezeli. Maga a átültetés több szakterületet és tárcát érintő, hosszabb folyamat lesz, a ennek való megfelelésre az Irányelv türelmi időt biztosít, pl. a házi vízellátó rendszer kockázatértékelését az Új Irányelv szerint 2029. január 12-ig kell elvégezni, az új ólomra vonatkozó határértéket 2036. január 12-ig kell biztosítani..." ------------------------------------------------------------------------------------
Tájékoztatás: 1990-ben végeztem a BME-n, vegyészmérnökként. Már egyetemi éveim alatt kapcsolatba kerültem az ivóvíz vizsgálatával a Vízkutató Vízkémia Labor révén, ahol kisebb kihagyásokkal azóta is dolgozom. Szakterületem a vízvizsgálatok értékelése, vízkezelés-technológiai tanácsadás. 5 éve kiemelten a csapvíz ólomszennyezésével foglalkozom. Kockázat értékelési és megoldási oldalról is figyelem a nemzetközi híradásokat, eseményeket, példákat.
2018-ban több éves szakmai előkészítés és laboratóriumi vizsgálatokat követően a Vízkutató Vízkémia Kft. engedélyeztette forgalmazásra a Doulton Ultracarb szűrőbetétet Magyarországon. 2019. februártól Magyarországon a Doulton termékek szakmai képviselője a Vízkutató Vízkémia Kft.
Mire érdemes figyelni, ha az ivóvizet hálózativíz adagoló biztosítja...
Az, hogy egy adott munka környezetben az egészséges ivóvíz biztosítása hogyan oldható meg környezetkímélő, gazdaságos és kényelmes módon, számos paramétertől függ.
Magyarországon -néhány ritka kivételtől eltekintve- a szolgáltatott vezetékes víz elég jó minőségű ahhoz, hogy felhasználható legyen ivóvíz célra is (ha szükséges, megfelelő kezelést követően).
Ha a vezetékes víz érzékszervi tulajdonságai nem kielégítőek vagy valamilyen másodlagos szennyezőt is tartalmaz a vezetékes víz, kézenfekvő lehet a hálózati-víz adagoló (hűtés, melegítés, szénsav adagolás, aktívszenes szűrés stb. biztosító) és/vagy víztisztító berendezés alkalmazása. Egyre több munkahelyen találkozunk ilyen megoldással.
Üdvözlendő ez a tendencia, ugyanakkor mérési tapasztalatok is alátámasztják azt a sajnálatos tényt, hogy a kívülről exkluzív kivitelű adagoló automaták, víztisztítók „beltartalma” sokszor nem éri el a minimálisan elvárható minőségi színvonalat sem. Jó esetben csak nem javít, de sokszor a vízadagolóban használt szűrő ront a vezetékes víz (kémiai és bakteriológiai) tulajdonságain - még akkor is, ha a víz érzékszervi tulajdonságai javulnak.
Magyarországon a vízadagolókra vonatkozó forgalmazási (engedélyeztetési) szabályozásnak nem része a vízminőség javításának ellenőrzésére irányuló vizsgálat, csak "ivóvíz biztonsági szempontból" kell megfelelnie a készülékeknek [1]. Az ivóvíz vételi helyek ellenőrzése kapcsán tapasztalt vízminőségi problémák rámutatnak egy fontos döntési szempontra. A hálózati-víz adagolók, víztisztítók kiválasztásánál nem csupán az a lényeg, hogy milyen az adagolóból vételezhető víz íze, hőmérséklete vagy hogy mennyi helyet foglal, hogyan néz ki, mennyibe kerül az automata - a választásnál a minimum szempont az, hogy avezetékes víz minősége kémiai és/vagy bakteriológiai szempontból az adagolót követően ne romoljon.
A vízadagolóból vételezhető víz jó íze az esetek többségében hamis biztonságérzetet kelt: a potenciális kémiai és mikrobiológiai szennyezők többsége nem jár együtt érzékszervi tulajdonság romlással.
Ha hálózati vízadagoló automatával vagy víztisztítóval biztosítják az ivóvizet, fontos meggyőződni arról, hogy az alkalmazott víztisztító megfelelő-e az adott minőségű vezetékes víz kezelésére. Ehhez szükséges a vízadagoló ivóvíz biztonsági engedélye a mellékleteivel együtt, ami a vizsgálólaboratóriumi eredményeken kívül tartalmazza a benne alkalmazott víztisztító biztonságos és megbízható működtetésének feltételeit is.
Abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz az épület kora alapján ólomszennyezett lehet, prioritás, hogy az adagolóban alkalmazott víztisztító -NNK vizsgálattal is igazoltan- ólomra tanúsított legyen (ez a dokumentum nem azonos az ivóvíz biztonsági engedélyt megelőző vizsgálati jegyzőkönyvvel, az ugyanis csak abból a szempontból vizsgálja a vízadagolókat, hogy az adagolás eredményeként nem kell-e káros folyamatokkal számolni [1]). Ha az ólomszennyezés lehetősége fennáll, az adagoló üzemeltetőjétől olyan vízkezelést kell kérni, ami hatósági szakvéleménnyel alátámasztva is biztosítja a 100%-os ólom eltávolítást [2].
A biztonságérzeten túl ez a megoldás anyagi előnnyel is jár: ha a vízadagolót tanúsított szűrőbetéttel [3] szerelik, nem szükséges elvégezni havi rendszerességgel azokat a vízkémiai ellenőrző vizsgálatokat, amelyek a dolgozókat tájékoztatják az adagolóból vételezhető ivóvíz minőségéről; elegendő a szűrőbetét vizsgálati jegyzőkönyveire hivatkozni (és azt közzétenni a dolgozók számára).
Laboratóriumunk több évtizedes szakmai tapasztalattal áll rendelkezésre a tiszta, egészséges ivóvíz biztosításának bármely fázisához kapcsolódó tanácsadással, vízvizsgálatokkal.
Azari Katalin vegyészmérnök (1990BME), ivóvíz tanácsadó Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
[1] "Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 8/B. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központ ...az 5. számú melléklet I. pont D) és E) alpontjában felsorolt... hálózativíz-utókezelő vagy vízadagoló, ballonos vízadagoló kisberendezéseket vízbiztonsági szempontból engedélyezi. Az engedélyezés során az NNK az előzetesen kiadott szakvéleménye alapján figyelembe veszi a vízzel érintkező anyagból kioldódó szennyező anyagok jelenlétét, vizsgálja, hogy a technológia alkalmazása nem eredményezi-e a mikrobiológiai minőség romlását, továbbá kellemetlen íz- és szaganyagok ivóvízbe kerülését, ennek eredménye alapján dönt az engedély megadásáról." eljárásrend [pdf]
[2] Azokra a vízadagolókra, melyekben olyan víztisztító van, ami NNK ivóvíz biztonsági engedéllyel és ólom tanúsítási vizsgálati jegyzőkönyvekkel rendelkezik, nem szükséges külön NNK ivóvíz biztonsági engedély abban az esetben, ha a vezetékes ivóvíz kémiai szűrésére csak a minősített szűrőbetétet használják és a vízadagoló - a szerkezeti anyagaira vonatkozóan - rendelkezik ivóvíz biztonsági engedéllyel. A Doulton Ultracarb engedély száma: BP/FNEF-TKI/09320-2/2018.
[3] 2020 augusztusi információ szerint jelenleg a magyar piacon az adagolókba szerelhető szűrőbetétek között a Doulton Ultracarb már rendelkezik ilyen vizsgálati eredményekkel. Az NNK a Doulton Ultracarb szűrőbetétet EU támogatott program keretében vizsgálta, melynek összefoglaló jelentése még nem készült el. A nyilvánosságra hozatalig a lezárt vizsgálati eredményekről írásos vélemény kérhető.
Az NNK által készített ólomtérképek (és clickbait címekkel ellátott cikkek) sokkolták, majd magukra hagyták ezzel az érzéssel a csapvizet fogyasztók jó részét.
A sokkoló címeken kívül szerintem azt is érdemes lenne tudatni, hogy a csapvíz általi ólombevitel és az általa okozott egészségkárosodás "tudatos fogyasztói magatartással" teljes mértékben kivédhető!
Fontos lenne a téma feltárása, nem csupán a riogatás és pánikkeltés szintjén. Elfogulatlan, azaz tényekre, mérési eredményekre alapozott, szakmailag irányított helyzet bemutatás kellene ahhoz, hogy a megfelelő, környezet kímélő megoldás irányába terelje az egészségtudatos vízfogyasztókat.
Megoldási javaslatomat minden olyan szereplőnek elküldtem (önkormányzati képviselőknek, jelölteknek, ebben a témában megszólaló közéleti személyiségeknek, szerkesztőségeknek, média szereplőknek), akikről úgy gondoltam, tehetnének a megoldás előmozdítása érdekében.
Ha bárkit kritika nélkül arra buzdítunk, igyon csapvizet, ezzel a felhívással azt várjuk el, hogy a környezetünkben minden csapból ivóvíz minőségű víz folyjon.
Szerintem ideje lecserélni a régi szlogeneket, és tabuk nélkül beszélni a vízminőségről! Beszélni arról, hogy miért gondoljuk még mindig azt, hogy a WC-t is ivóvíz minőségű vízzel kellene öblítenünk.
A vezetékes víz 97%-a nem ivóvíz célú felhasználás. Erre a célra a vezetékes víz túl jó minőségű, de a 3%-ra lehet, hogy nem elég jó!
A vezetékes vizet a csomagolt vízzel ár szempontjából nem érdemes összehasonlítani. A két "víznek" nem ugyanaz a felhasználási célja, így értelem szerűen a fogyasztó részéről elvárt minősége sem.
Szerintem nem az a környezet tudatos magatartás, ha a 97% vízminőségtől is az élelmiszer minőséget várjuk el a fogyasztóhelyen! Vagy a WC-t is ivóvízzel kellene öblíteni?
Néhány gondolat a teljesség igénye nélkül:
Érdemes tisztázni azt, hogy a vezetékes víz feladóhelyi és fogyasztóhelyi vízminősége nem ugyanaz.
A fogyasztóhelyen lévő vezetékes víz szükségszerűen tartalmaz klórt, klórszármazékokat, és a vezetékek, szerelvények állapotától függően egyéb szennyezőket (fémek, azbesztszemcsék, műanyag részecskék, ciszták, lebegő anyagok stb.).
Vannak, akik érzékenyek a klór és klórszármazékokra, és nem "sznobságból" nem tudják meginni a csapvizet.
A vezetékes vízben lévő "másodlagos szennyezők" közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom a víz érzékszervi tulajdonságát nem befolyásolja, csak műszeres vizsgálatokkal mutatható ki.
A csomagolt víz ellenőrzött, élelmiszer minőségű, biztosan nem tartalmaz szabad aktív klórt és egyéb ízt rontó idegen anyagokat. Ugyanez nem mondható el minden fogyasztóhelyen a vezetékes vízről.
A csomagolt vizet előállítók jogos fogyasztói igényt szolgálnak ki: ellenőrzött, állandó minőségű ivóvizet kínálnak olyan helyeken is, ahol az nem biztosított.
A környezet tudatos hozzáállás nem az, ha kritika nélkül minden csapból folyó víztől elvárjuk az ivóvíz minőséget, és mindenkit a csapvíz ivásra buzdítunk.
A gazdaságos, környezetkímélő megoldás az lenne, ha az ivóvizet a felhasználóhelyen állítanánk elő - csak a szükséges mennyiségben.
Ez MEGBÍZHATÓ és MEGFELELŐ (a csapvíz paramétereihez és szennyezőihez, a fogyasztói elvárásokhoz igazított) háztartási ivóvíz tisztítóval megoldható.
Miért nem tudunk erről? Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, szerintem a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) megfelelő (hiteles) tájékozódási pontok hiányában is kereshető.
A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem a magyar vezetékes vizek problémáját oldja meg: használata vagy nem indokolt vagy a magyar vezetékes víz másodlagos szennyezői közül a legsúlyosabban egészségkárosító ólom eltávolítására nem alkalmas.
Az ólom eltávolítási hatékonyság és megbízhatóság vizsgálata pl. nem része a jelenlegi forgalmazási engedélyezési protokollnak, így előfordulhat az is, hogy a megvásárolt víztisztító nemhogy nem javít, de inkább ront a víz kémiai minőségén. Még akkor is, ha az érzékszervi tulajdonságai a szűrt víznek jobbak.
A szakemberek többsége szerint még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben), mint a rossz víztisztító választás miatt a vízminőség romlás. Ennek egészségkockázata a jelenlegi forgalmazási gyakorlat miatt sokkal nagyobb, mint a másodlagos szennyezőké (ezzel egyetértek).
Remélem, egyre több olyan magyar vízfogyasztó van, aki megérti azt, hogy a vezetékes víz minőségét nem érdemes a 3% felhasználáshoz vízmű szinten, "központilag" javítani. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb eljutnak a valódi és hasznos információk is a fogyasztókhoz, és felelősen tudnak dönteni vízminőségükkel kapcsolatban.
Beszéljünk tabuk nélkül a vízminőségről és a reális megoldásokról! Mindannyiunk érdekében!
Frissítés: Az NNK 2018-ban indított, fogyasztóhelyen mérhető ivóvíz minőséggel kapcsolatos vizsgálati eredményei 2019 októbertől publikusak. Ezzel - reményeim szerint - új fejezet nyílik, és folytatódhat az az örvendetes tendencia, ami a projekt indulása óta tapasztalható. A vízminőséggel kapcsolatos őszinte, lakossági elvárásokat tükröző kommunikáció, melynek fontos része a vízfogyasztó felelősségének tudatosítása, a megoldások ismertetése, és ezzel együtt a tudatos fogyasztói döntés lehetőségének megteremtése.
A vízhálózat felújításának szükségessége kétségtelen, de nem megy varázsütésre. Mindaddig, míg a hálózat korszerűsítése megtörténik, az NNK által tanúsított víztisztítókkal biztosítható a vízfogyasztók által elvárt kiváló minőségű, azaz egészséges és jó ízű ivóvíz.
A szakhatóság a munkát elvégezte. A tájékozódás lehetősége adott. A kérdés az, eljut-e a megfelelő üzenet a fogyasztóhoz is…
Azari Katalin vegyészmérnök (1990 BME) Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
A műanyag flakonok visszagyűjtése és az újrahasznosítás mellett a szemlélet formálás, a fogyasztói szokások megváltoztatása is jelentős eredményt hozhat fenntarthatósági szempontból.
.
